Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

- 25 — mikor süthetnek reánk valami szerb államellenes vádat, hogy kitekerhessék nyakunkat. A folyton fenyegető bizonytalanság érzésén kívül állandóan fejünk fölött függött Damokles kardja: a megélhetés gondja. Az intézet kegyurának, a zirci apátúrnak, még mielőtt a proletár-diktatúra bekövetkezett és a demarkációs vonal a velünk való érintkezést elzárta volna, nem sikerült a tanári testület megélhetését biztosítani. Az intézet jövedelme pedig a dologi kiadások fedezésére is alig volt elég. A magánosok ugyan szívesen ajánlották fel kölcsönüket, de elfogadni nem mertük, mert a proletár-diktatúra bitangságában levő apátsági birtokokban azok biztosítását nem láttuk. De ahol legnagyobb a szükség, ott az Isten segítsége. A szerb megszálló hatalom rávetette szemét a kalocsai érseki uradalom bácskai és pestmegyei birtokaira. Észrevette ezt Tantos Gyula dr, bajaszentistváni esperes-plehános. Ezért Váradi L. Árpád érsek úr hozzájárulásával még idejében megalkotta a „Bácsi és Bajaszentistváni Érsekuradalmi Igazgató Tanács"-ot. Ezt a megszálló hatalommal is jóváhagyatta s a jövedelem kezelése és hováfordítás ügyében elég rendelkező jogot kapott. Tantosnak ezen jogkörében célja az volt, hogy lehetőleg elköltsön mindent, hogy minél kevesebb maradjon a szerbeknek. Mikor tudomására jutott szorongatott anyagi helyzetünk, ez a cél vezette arra a nemes gondolatra, hogy önként saját felelősségére segítségünkre siessen, annál inkább is, mivel értesülése volt arról, hogy a szerbek csak alkalomra várnak, hogy megnyissák a szerb gimnáziumot. Tantos esperes-plebános először is rendezte a várni nem akaró „Szagedi Bank" bajai fiókjánál felvett kölcsönünket (12.500 K), azután pedig vállatta intézetünk és rendházunk további fenntartását. Az igazgató azonban — a visszatérítésre gondolva — a kornnumista uralom miatt pénzt csak félve mert elfogadni. Ebből kifolyólag nagy lemondással és nélkülözéssel küzkődtünk. De keményen álltuk azt az elhatározást, hogy a tanév végéig kitartunk, hogy a tanulóknak rendesen befejezett évről adhassunk bizonyítványt. — a továbbiakat egyelőre a jó Istenre bíztuk. Célunkat szerencsésen el is értük. A kommunizmus azonban még dühöngött, a demarkációs vonal elzárt apáturunktól, a tanév vége felé megint anyagi válság szélén állottunk. Szorult helyzetünkben az igazgató őszintén feltárta a helyzetet és aggodalmát a jövőt illetőleg. Tantos esperesplebános megnyugtatta az igazgatót, hogy még mielőtt gondoltuk volna, anyagi ellátásunkra 240.000 K-t állított be a költségvetésbe az érseki uradalom terhére. Csak hirdesse ki egész bátran, hogy a jövő 1919—20. tanévre szept. 1-én megkezdődik az előadás. Ugy is történt. Tantos esperes-plebánost 1920 májusában a szerbek letartóztatták és egyidőre bezárták. Az igazgató nagy zavarba jutott. Tantos esperesplebános azonban még a fogságból is, az uradalmi pénztár zár alá vétele előtt, jelentékeny összeget (30.000 K) utalványozott ki, hogy a rendház ellátása fennakadást ne szenvedjen. Ezt a nemes cselekedetet utóda, Petres János, csávolyi plébános ép oly jóakarattal és szíves készséggel folytatta. Örök hálára kötelezettnek érzi magát a Rend bold. Váradi L. Árpád dr. kalocsai érsek úr iránt, aki Tantos Gyula dr. intézkedését jóvá-