Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1928

— 24 — csak a „megváltozott körülményekre való tekintetettel" kellett újabb utasí­tásokat kérni az apát úrtól, akinek joghatósága nemzetközi jellegű. T. i. az igazgató az esküügyben utazott Zircre, tehát most azt meg kellett magya­rázni a szerbeknek. A szerbek ezt a jogi magyarázatot teljesen elfogadták s Újvidéken sikerült a megszálló hatalomnak kibúvót mutatni olymódon, hogy a bajai főispán túllőtt a célon, mert nem volt szükség a beavatkozásra. Ezt jelentették Budapestre is az entente-bizottságnak. Vix ezredes sürgönye melleit nagy elismeréssel és hálával tartozunk Tantos Gyula dr. úrnak, aki különben nem utoljára szerepel érdekünkben nemes odaadó és mindig ered­ményes támogatásával. A szigorú entente-tiltakozás megoltalmazott a hasonló kísérletek­től, de nem szabadított meg egyéb megpróbáltatásoktól, mert a szerbek a szenvedett nagy kudarcot sohasem tudták feledni. A szerb uralom mint valami sűrű köd borult intézetünk életére. A tanári kar előtt csak egy irány volt, a régi hagyományos és megszokott út s a régi gyakorlat. Eleinte néha-néha összeköttetést találtunk törvényes hatóságunkkal, de a vékony fonalat hamar elvágta a szerb hatóság. Az igaz­gató végzett mindent, nemcsak a főigazgató, hanem a miniszter hatáskörébe tartozó hivatalos ügyeket is. A szerb hatósággal szemben meg jártuk a kö­téltáncot, amelyek az igazgató ügyessége és leleményessége egyensúlyban tudott tartani, még a legnehezebb helyzetben is. A lényegtelen, többnyire statisztikai kimutatásokat követelő rende­leteket követte fontosabb is: 1919 márciusában parancs a szerb-horvát nyelv tanítására. A helybeli kormánybiztos a szerb tanterv mellett erősza­koskodott, de az újvidéki kirendeltséget jobb belátásra lehetett bírni, meg­elégedett a szerb nyelv heti 2—2 órában való tanításával. A szerb nyelv tanára a hatóság rendelete alapján Grigorjevity Mi­lutin, gör. kel. szerb plébános lett. Megindult a szerb nyelv tanítása, de nem volt abban köszönet. A tanulók ellenszenve a tanár és tantárgy iránt oly fegyelmetlenségekben, tréfás és durva tiszteletlenségekben nyilatkozott, hogy az igazgatónak a tekintély egész súlyával kellett föllépnie a kellemet­len ügy érdekében. Ily körülmények között heti két órás tanítás nem sokat fogott a tanulókon. Megunta a dicsőséget a tanár is és a tanítás nehéz mun­káját felcserélte a kényelmesebb zombori árvaszéki ülnökséggel. Nem óhajtotta megvárni a szerb gazdálkodást megsemmisítő magyar uralmat a bajai rác plébánián. Ezzel a szerb nyelvtanítás 1920 tavaszán végleg meg­szűnt, noha bevezetésével később újra foglalkoztak. A szerbek a kellemetlenségek és bosszantások kitalálásában kifogy­hatatlanok voltak. Egyszer a pecsét és zászló megsemmisítését követelték, máskor a magyar vonatkozású képek eltávolítását. Detektívek ólálkodtak a folyosókon, egyre-másra citálgatták a túszúl is kijelölt igazgatót a tanulók szükségtelen tüntető nyilatkozatai és viselkedése miatt. Egyébként nagyobb külső esemény nem gátolta a tanítás munkáját, az iskolai évet rendes idő­ben fejezhettük be. Azt azonban éreztük, hogy a bosszú nem aludt el, a ravaszság tovább dolgozik azzal a céllal, ha már eskületételre nem kény­szeríthetnek is bennünket, más úton tegyék lehetetlenné az intézet műkö­dését. Mindig nyomunkban jártak, mint az árnyék, keresve okot, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents