Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1926

I I — 14 — hogy ne közöljük itt apáturunknak, intézetünk kegyurának, elismerő szavait az ünnepély lefolyásáról: „A hozzám beérkezett jelentésekből arról győződtem meg, hogy a zarándoklat mind hatalmas arányai, mind tökéletesen harmonikus lefolyása szempontjából az eszményi érzület megnyilatkoztatásának oly imponáló és oly megindító tényévé avatódott, aminőre a kegyeletre szánt egész esztendő folyamán is alig leszen többé példa Csak a magasztos cél eleven átérzése s ennek a hangulatnak példa s oktatás által az ifjúság lelkébe történt átömlesztése biztosíthatta azt az ünnepies, komoly fegyelmezettséget, amelyet az intézetek növendékei tanúsítottak, s amely egyedül illett ama nagy magyar temető beszédes csöndességéhez. Adja Isten, hogy a zarándoklat gyümölcse az összes jelenvoltak számára egy soha feledésbe nem merülő lecke legyen a halál könyvéből az élet számára kicsengő eszmei értékek megbecsülésére." Az év folyamán is felhasználtunk minden alkalmat, hogy tanulóink lelkét a nemzeti mult és jelen emlékezetes napjaira irányítsuk. Megemlékeztünk okt. 6-ról, márc. 15-ről s Vasvári Pálnak, a márciusi ifjak egyike születésének 100 éves fordulójáról, a Kormányzó ur nevenapjáról és születésnapjáról, I. Ferenc József és IV. Károly király halála évfordulójáról, a legszomorúbb trianoni csapás dátumáról. Az egész intézet részt vett a nemzetnevelésre nézve oly fontos Levente-nap ünnepélyein. A hazafias érzést ápoltuk azzal, hogy elrendeltük: hősi halottaink emléktáblája előtt tisztelegve haladjon el minden tanuló, halottak napján pedig emlékükre gyászünnepélyt tartottunk. Hősi halottainkkal kapcsolatban még két kedves följegyzésünk van e helyen. Egyik az, hogy hálás köszönettel említsük a Bajai Leányklubb tagjait, akik arra vállalkoztak, hogy emléktáblánkat állandóan díszítik virággal s ezidén már tanulóinké mellett az ő kegye'etüket is bizonyítja a kedves virágerdő. A másik pedig az, hogy 58 hősi halottunk közül 53-nak megszereztük fényképét s a képeket Gáspár János rajztanár ízléses tablóba foglalta s a csoportképet a június 4-én tartott trianoni gyászünnepség keretében elhelyeztük az intézet előcsarnokában, szentben hősi halottaink emléktáblájával. Hadd hirdessék a nemes elődök névben is, képben is az utódoknak a honfi-áldozat magasztos kötelességét. A hazafias kegyeletnek adtunk kifejezést azzal is, hogy Halottak' napján cserkészetünk díszőrséget állított nemcsak az emléktábla mellé, ahol az ismeretlen és jeltelen sírok gyászolói gyülekeztek könnyezni és imádkozni, hanem a temetőben nyugvó hősi halottaink sírjához is. Amint azt folyosóink és osztálytermeink képei, ünnepélyeink műsorszámai, írásdolgozataink témái, előadásaink leggyakoribb fájó anyaga és minden tanár és minden tanuló ajka bizonyítja: az irredentizmus és integritás gondolata élő valóság intézetünkben. A nemzeti és magyar gondolatnak akarunk azzal is szolgálni, hogy tanulóink között a névmagyarosítást sürgetjük. Nincs itt helye annak, hogy bővebben fejtegessük a magyar név szükséges voltát minden magyar ember számára. A mult év után mintha kissé alább hagyott volna ez ügyben a buzgalom, de azért igyekezetünk ez idén sem volt teljesen hiábavaló. 7. Fegyelmi és tanulmányi ügyek. Fegyelem dolgában ez idén sincs okunk különösebb panaszra. Az intézet féltve őrzi a hagyományokat, amiket főleg bold, Szenczy Győző igazgató alapozott meg: termekben, folyo-