Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

— 20 -a hozzá meghatóan ragaszkodó tanítványok, kikben megannyi szobrát állította önmagának; tanú rá a város egész társadalma, mely egyszerű, szelíd és nemes egyéniségét mindenkor megkülönböztetett tisztelettel övezte, s koronatanúi vagyunk mi, tanártársai, kik osztatlan tisztelettel és meleg szeretettel viseltetünk a jó társ iránt.' A tanulók jótékonysága. Az előző években oly megindítóan ható nemes áldozatkészség sem hordhatta össze filléreit, mert ha a nagy szükségben, mely itt a fizetések megvonása, elviselhetetlen adók kirovása, zsarolások stb. miatt napról-napra nőtt, talán jutott volna is jócselekedetre, se ok, se alkalom nem volt a tanulók jótékonysági hajlamának felkeltésére. Mindössze kétszer volt gyűjtés : egyszer a szerbektől kifosztott újszegedi vakoknak adták össze a tanulók filléreiket, másodszor meg, szerb rendelatre, a gyermeknapon adakoztak. Fegyelem. Az is egyik divatos vád szokott az iskolák ellen lenni, hogy csak tanít, de nem nevel' S ha iskolás gyerekek egyenkint vagy tömegesen a jó rend, a tisztesség, az erkölcs vagy becsület ellen vétenek, a kritika szinte elnémíthatatlanul hallatja könnyű szavát, s nem is gondolva más befolyásoló tényezőkre, egész gyűlöletét az iskolára hárítja. No hát az elmúlt keserves három esztendő, - az októberi „őszi rózsás" forradalomtól számítva ezt, — cáfolata ennek az unott vádnak s fényes bizonyítéka, hogy vajmi keveset tehet egymagában az iskola, ha a tervszerűen és meggyőződéssel munkált cél elérését nemcsak nem támogatja, de tudatosan vagy meggondolatlanul egyenesen gátolja a család, a környezet, a társadalom, a sajtó stb. I logy hová vezetett az örökösen nevelést sürgető, de az iskolai fegyelem ellen állandóan izgató sajtó tekintélyt leromboló tendenciájával, az ő és egyéb földalatti tényezők évtizedes izgatásaitól megvadult politika; a lármájától megzavarodott társadalom és szülő közönye vagy ellenséges érzülete az iskolában is, elég rámutatni az oktatás-nevelésnek arra a teljes csődjére, mely 1918/19-ben országszerte bekövetkezett. Pedig erre az iskola nem akart nevelni 1 Ide, a megszállt területre, nem érhetett el a mindent, tehát az iskola életét is feldúló kéz, de mert át-átcsapott e mérgezett levegő s a régebbtől megfertőzött lelkekbe belopta bacillusait, a „diáktanács", sőt, „diktatúra" még itt is próbálta nyújtogatni éledezésre mutató csápjait. Mi egy-ketőre letörhettük őket, mert intézkedésünk ellen akkoriban nem volt appelláta. Két izgága, az intézet szellemével össze nem férő, léha erkölcsi felfogású, konkolyhintő tanulónk közül az egyiket rövid úton eltávolítottuk, a másik magától tovább állt. Ez 1918 19-ben történt. 1919/20-ban csaknem végzetessé vált az intézetre nézve az a diákkirándulás, melyről a történeti részben emlékeztem, s melyet nem a mi tudtunkkal, hanem a mi tudásunk teljes elfödésével, a szülők tudtával és áldozatos segítésével rendeztek a VIII. oszt. tanulók. Ugyancsak 1919/20-ban az iskolai évnek úgyszólván az utolsó napján kellett megtudnunk azt, amit a szülők vagy helyetteseik tudtak és eltűrtek, hogy 5-6 alfélé szabadgondolkozó diákunk a fennálló rend ellen féktelenül izgató és magyar hazaellenes üzelmeiről hírhedt szocialista-kommunista „Munkás-otthon"-nak voltak szívesen látott vendégei. 1920 21-ben pedig az történt, hogy az elszakított területről a szerb iskolázás elől ide menekült néhány VII., Vili. osztályi tanuló bandába verődött s éjszakánként otthonán kívül mulatozott. A szállásadók ezt tudták ; meg nem akadályozták, illetőleg megakadályozás céljából a tanári testületnek nem jelentették. Hiszen a koszthely akkor jó a szabadosságra hajló