Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1918-21

— 21 -diáknak, ha a kosztadó nem korlátoz és hallgat. A tafiári testület a banda két vezérét rövid úton eltávolította, a többit megfelelő fegyelmi büntetéssel sújtotta. A három esztendő alatt ezek a nagyobb fegyelmi esetek történtek. S megtörténhettek ezek akkor, amikor a tanári testület az intézet szorongatott helyzetében és jól felfogott érdekéből az előző évekénél is nagyobb ellenőrzést és fokozottabb szigort kívánt a szülőktől s fejtett ki a maga részéről. Egészében azonban megnyugtató, reménytadó, dicséretes, sőt lelkesítő volt a diákjaink magatartása. Megnehezült lelkünk akkor könnyebbült meg, ha a jó gyerekeink között voltunk. Hála Istennek, ilyenek jóval nagyobb számban voltak. 5. Ast intézettel kapcsolatos ügyek, a) Látogatások nem voltak. Nem szerencséltethetett bennünket Rendünk feje, az intézet kegyura, Séke/i Remi/j dr. zirczi Apát úr őméltósága sem. A megnehezült idők ellenére évről évre az utolsóig hitte s tervezgette, hogy szokásos évi látogatásra körünkbe érkezik, de hogyan juthatott volna el, mikor hónapokon keresztül még levél sem jöhetett tőle, sőt hirt sem hallottunk felőle, veszteségére az intézetnek s különösen fájdalmára a tanári testületnek. Mikor azonban alkalom vagy mód volt rá, mindig hallatta tájékoztató, bátorító, erősítő szavát. A tanügyi kormány részéről sem járt nálunk senki. Tankerületi kir. főigazgatónk, Szele Róbert dr. úr. 1918/19-ben épen aznap (okt. 8.) érkezett körünkbe, amikor a járványos betegség miatt a kényszerszünetet meg kellett kezdenünk. Szokásos látogatását tehát jobb időre kellett elhalasztania. Az óhajtva óhajtott jobb idő azonban csak három év mulya érkezett el, mialatt ő érdemes hosszú szolgálat után nyugalomba vonult. Épen ezért csak annál fájóbban esik utolsó látogatásának elmaradása, mert netn volt alkalma az intézetnek háláját és mély tiszteletét búcsúzásul kifejzni iránta, a szellemi vezér, az őszinte jó barát s a tanulóifjúság szerető atyja iránt. Ez írásból tudja hát meg azt, ami a szivekben van, s amit ő mindig tudott és mindig érzett. Az ő távozásával elárvult tankerűlet utódvezctőirul csak a felszabadulás után értesültünk. A törvényes utóddal, Lippay üyörfu/ dr. tankerületi főigazgató úrral, is csak ekkor találkozhattunk, kit c minőségében az 1921/22. évről szóló beszámolónkban fogunk üdvözölni. A megszállás alatt jutott cl a híre annak is, hogy Szele Róbert dr. úr elődje, a természettudományi és földrajzi munkáiból külföldön is ismert nevű Patz Bonifác dr , ciszterci r. pap, tankerületünknek 1892—1907. években vezére, a M. Tud. Akadémia tagja, itt a földön i.s értékes lelkét visszaadta Teremtőjének. Mikor e rorok rovódnak róla, törékeny teste régen elporladt már a székesfehérvári temetőben, de emlékének ez első kínálkozó alkalommal felújítása és a kegyeletes megemlékezés a bizonyítéka, hogy az intézet, melyet bölcsen vezetett, nagy pedagógiai szakértelemmel fejlesztett és szivével szeretett, hálás neki és emlékét kegyeletesen őrzi. b) tanárok irodalmi cs társadalmi működése Az elsőnek kézirati eredményei vannak. Az idők, melyekben éltünk, nemcsak a'ka'masak voltak az Íróasztali csendes munkálkodásra, de egyenesen kényszerítették is a munkakedvvel megáldott lelkeket az ily irányú cselekvésre*. A másodikra, a megelőző években elég sűrű sorokban ismertetett társadalmi működésre alig van szavunk. Ük ugyan lett volna, de kívánatos alka lom nem volt rá. Kifelé nem szerepelt az intézet tanári kara, az egy Saád