Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1913

60 A szabadkézi rajz tanításában az újabb időkben a természet után való rajzolás elve diadalmaskodott. Ebből a szempontból kellett tehát rajzszertárunkat átalakítani. Boldogult Vajda Ödön zirczi apátúr e célra 1907/8-ban és 190S/9-ben mint rendkívüli kiadást 800 koronát engedélyezett. Ezen az összegen azután Gáspár János rajztanár két év alatt teljesen újjáalakította a rajzszertárt a modern rajzoktatás szempontjainak megfelelően, s minthogy a szertár nagyon meggyarapodott, újra rendezte és leltározta. Jelenlegi állománya: 1. szabadkézi rajzhoz van 3999 drb. rajzminta és 539 természetes minta (gipsz, fa stb.); 2. a mértani rajzhoz pedig 85 rajzminta, 48 modell és 23 eszköz áll rendelkezésre. A rajzszertár őre Gáspár János. Nagyon szép a filoloqiai és müvdödéstörténc.ti gyűjteményünk is. A filologiai múzeumok felállítását a múlt század 80-as éveiben kezdték sürgetni, amikor legelőször hangzanak fel erősebben a panaszok a klasszikus nyelvek tanításának eredménytelensége ellen. Ennek okát főleg abban találván, hogy az antik művészetet, az ókori kultura ezen legkiválóbb tényezőjét, nálunk eddigelé teljesen elhanyagolták, a bajon azzal akartak segíteni, hogy az antik műremekekre hívták fel a figyelmet. Az országgyűlésen Fenyvessy Ferenc képviselő terelte rá e dologra a figyelmet 1887 február 19-én mondott beszédében. Utána pedig 1888 február 10-én Hock János sürgette a szorosabb értelemben vett filologiai múzeumok felállítását. Az ilyen gyűjtemények szükségességére és szervezésének módozataira főleg Spitkó Lajos, akkoriban beszterczebányai gimnáziumi igazgató, cikkei hatottak irányítólag. Mellette és utána tünt fel Schambach (Zsámboki Gyula), akkor kaposvári főgimn. tanár, akinek ezen a téren kétségkívül legtöbbet köszönhetünk. A bajai főgimnázium „azon jelentőség tudatában, mely az antik képzőművészet remekeihez fűződik s ama sürgető szükség érzetétől áthatva, mely szemléltető eszközök hiányában lépten-nyomon felütötte fejét a klasszikusok olvastatásánál," már 1887-ben beszerezte a Menge-féle képgyűjteményt és Kiepert „Alt-Latium"-át, az 1889/90. iskolai évben pedig a Launitz-Trendelenburg-féle „Wandtafel zum Veranschaulicliung antiken Lebens und antiker Kunst" c. képsorozatot. Saád Henrik, a gyűjtemény akkori lelkes felügyelője, hosszabb jelentésben számol be erről az örvendetes eseményről és röviden ismerteti az egyes képeket kiemelve mindazon dolgokat, melyeket azokon a tanulóknak különösen be lehet mutatni.