Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

26 és Icarus regéjét juttatja .Sextusnak eszébe s mikorra azt is elmondta, leszáll az est és vezetőjük sürgetésére vissza kell témiök Delphi-be. (4--9.) Szíves házigazdájuknál nagy vendégség van s a lakoma után Sextus a vendégek kérésére folytatja Ovidius verseit Philemon és Baucisről és Midas királyról (10—13.). Delphiből ifjaink visszatérnek Athénba s Sextus onnan levélben tudatja atyjával, hogy haza szándékozik. A lakomán ugyanis azt a hírt hallotta, hogy atyját a császár Galliába küldi prokönzulnak s a felavató ünnepségen már otthon szeretne lenni. Athénból három nap alatt az Isthmus-i szoroson át Corinthus kikötőjébe, Lechaeumba érnek, itt hajóra ülnek s áthajóznak Brundisium kikötőjéb?. A kikötőben kedves meglepetés éri őket: régi kedves ismerősük, Sextus gyermekkori pajtása, Publius is most érkezett meg afrikai tanulmányútjáról. Publius megbarátkozik Cantiusszal és másnap együtt utaznak a Via Appián hazafelé. (14—18.) Kezdetben Publius tartja őket szóval az afrikai delfin történetével, majd Venusiához közel egy nagy kardú és törpetermetű útbiztos komikus alakján mulatnak. Venusiában három napig kell várakozniok, míg helyrehozzák az Aufidus folyó hídját, melyet az áradás megrongált. Egy egyszerű pórhoz térnek be szállásra s elbarátkoznak a gazdával s gyermekeivel. Beneventum mellett Pyrrhus hadjáratáról, Caudium mellett pedig a római szívnek öt század után is fájó megaláztatásáról emlékeznek. Capuába érve örömmel hallják, hogy az aedilis aznap épen színi előadást rendez: velük együtt megyünk mi is a színházba, végig nézzük a legjelesebb római vígjátékírónak, Plautusnak, Captivi c. darabját. (19—26.) Ifjainkat maga az aedilis látja vendégül s másnap a posta-állomáson maga választja ki kocsijuk számára a legjobb lovakat. Vígan kocognak most már Róma felé. Közben Publius azt az indítványt teszi, mivel Sextusék egy időre úgyis Galliába fognak költözni, jó lesz annak történetével megismerkedni: az út unalmát űzzék el azzal, hogy végig olvassák Julius Caesar Bellum Gallicum-át. Caesar műve Cantiust is fogja érdekelni, mert bőven esik szó benne Britanniáról is. (27—28.) Fölosztják az anyagot: Sextus olvassa a gallusok, Publius a germánok és helvetiusok, Cantius meg a britannusokról írt fejezeteket. ,(29—103.) Az utolsó éjet Fundi-ban töltik s reggelre kelve vígan indulnak a fél-napi útnak. Ahogy mind-jobban közelednek Rómához, feltünedeznek a Via Appia mentén felállított síremlékek. A jólelkű Sextus megállítja a kocsit nagybátyjának, Rufusnak, síremléke előtt s kegyeletes szavakkal szólítja meg az elhunyt szellemét. Aztán a Livia columbariumának tetejéről gyönyörködnek Róma panorámájában s az elragadtatás szavaival üdvözlik a földkerekség királyát, szeretett városukat. A Porta Capenánál már várja őket a szolgasereg, köztük az öreg Davus. Publius elbúcsúzik barátaitól, Sextus Cantiusszal Davus ujjongó szavai közt a