Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912

27 szülői házba indul. A viszontlátás örömei után azon tréfálkoznak, hogy ime hiába olvasták egész úton Caesárt, mert Laeliust nem Galliába, hanem Illyricumba küldte a császár. Ekkor lép be Remmius, Sextus kedves tanítója, s így akik az első év elején együtt ügyelték a gyermek Sextus elméjének nyiladozásait, a negyedik év végén ismét együtt hallgatják az ifjúvá serdült Sextus, gazdag úti-tapasztalatait. (104— 106.) A tanterv a IV. osztályban választást enged a prózai olvasmányok közül Julius Caesar De hello Gallico és Curtius Rufusnak Alexander Mar/nus cimü könyvei között, azonban mégis inkább Caesar művének olvasását ajánlja. Nem akarok ismétlésbe esni annak a fejtegetésével, vájjon tárgyánál fogva alkalmas olvasmány-e Caesar munkája, szerzőinket kötötte a tanterv, nem térhettek el tőle. Sőt inkább túlságosan bőséges részleteket adnak Caesar művéből így ezzel könnyűvé teszik a válogatást, az egyhangúságot meg azzal kerülik el, hogy egyrészt meg-megszaggatják Sextus utazásának rajzaival, másrészt meg a költői olvasmányok tárgyúin ík kibővítésével még nagyobb szabadságra adnak alkalmat és új irányokkal próbálkoznak. Találékonysági a vall az á mód, ahogy Caesart az olvasmányok közé sorolják és szerintem az is praktikus gondolat volt, hogy az év második felére osztották be — amikor már a költői olvasmányokból bőségesen fordítottunk s Caesárra c'p annyi idő marad, amennyi még szükséges, hogy a tanterv kívánalmainak is megfeleljünk ! — A költői olvasmányt Ovidius művei és Plautus Captivi-je adják. Amabból a tanterv kívánja mintegy 500 sor fordítását, emennek beiktatása a szerzők eléggé nem dicsérhető gondolata volt. Már az első kötet kis Terentius-részletét is (Senex tristis) nagy élvezettel olvasták tanulóink, annál nagyobb volt most az örömük, mikor egy egész 5 felvonásos — igaz, az ő számukra megrövidített és megtisztított — római vígjátékot olvashattak. S mily leleményes a költői olvasmányok csoportosítása is! Ovidius verseit maga Sextus szavalja el és olvassa fel a ParnassuS-i kiránduláson s az utána következő lakoma alkalmával, Plautus vígjátéka meg nyugvópontul s kellemes felüdülésül szolgál az utazás fáradalmai között. — Mind a három olvasmány egyúttal gazdag régiségtani tudásnak is a forrása. Ovidius hitregéinek olvasásakor nemcsak a mesés, csodás tartalom kapja meg a tanuló képzeletét, nemcsak mély költőiségük és erkölcsi tanulságaik hatják meg lelküket, hanem élvezettel ismerkednek meg a mxlhologia alapelemeivel is. Plautus vígjátéka kapcsán a római színház külső és belső berendezése elevenedik meg, véleményt alkothatnak a klasszikus színjáték céljáról, színészeiről s a tartalom révén a magánéletnek néhány jellemző típusát ismerik meg. Caesar művéből végül elég éles képet kapnak a római hadügyi állapotok berendezéséről,