Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912
7 Jóformán minden szál elszakadt, ami még csak két-három századdal is ezelőtt a jelent a múlttal összekötötte. Csak n'hány szálat, tárgyunkhoz legszorosabban tartozót, említek. Ma már alig áll meg a régi tétel; a klasszikus nyelvek legjobb képzőeszközei a szellemnek. Erre az érvre — mondja Bain — soha sem történt hivatkozás, amikor a holt nyelveket még igasi nyelvi minőségükben használták; a XVI. és XVII. században vagy nem érezték erejét, vagy pedig feleslegesnek találták. Hogy most oly nagy súlyt helyeznek rá, csak azt mutatja, hogy . . . kétségek támadtak azok elégséges volta iránt. 1) Bizony ezt a szolgálatot megtenné az anyanyelv is, ha módunkban volna annyira elemeire bontani, mint azt a latinnal tesszük! De pl. a magyar grammatikai tanítás befejeződik a III. osztályban, a latin nyelvtan meg hűséges kísérője marad a tanulónak még a VIII.-ban is. — Tagadhatatlan, hogy a klasszikus kor irodalmában az emberi tudásnak nagy része van letéve. De aki már klasszikus műveltséggel kívánja megalapozni a magáét, okvetlenül eredeti formájukban tegye-e magáévá a klasszikus szellemet? Itt a klasszikusok fordításainak nagy tömege — hála Isten, magyar nyelven is már — mennyi időmegtakarítással jár e közvetett források felhasználása. Igaz, meggyöngül a virág illata, ha pohárba tesszük át, de — valljuk meg, nagyon csekélyke azon tanulók száma, akiknek az eredeti olvasása esztétikai élvezetet is nyújt — később meg ugyan hány klasszikus tanulmányon művelődött modern ember veszi elő könyvtára fenekéről a klasszikus auktort, ha ugyan az utolsó vizsgálat után el nem kótyavetyélte! Ami igazság, szépség, bölcseség csak van a klasszikus irodalomban, az mind ezernyi ezer formában átváltozva, bővülve, javulva kamatozik a modern műveltség kincsesházában — s elég kényelmesek vagyunk arra, hogy fölöslegesnek tartsuk a tőke után érdeklődni, ha a kamatokat élvezhetjük. És ugyan a tudóson, a szakemberen kivi'il melyik művelt ember nem lehetne el a klasszikus irodalom ismerete nélkül ? Még a papnak sincs szüksége a klasszikus íróra — de szorosan véve még a klasszikus latin nyelvre sem. Az egyházatyák, scholastikusok nyelve lehet a maga nemében bármily tökéletes, nem Cicero, nem Tacitus nyelve az. „Még most szilárdan áll a meggyőződés, hogy az egyetemi tanulmányokra a latin nyelv ismerete a mi időnkben nem nélkülözhető, de ez az ismeret másfél század óta, kivéve a filológusokat, a latin olvasásra korlátozható, ellenben a latin írástudásnak, mióta a latin nem eszköze már sem a tudósoknak, sem a társalgásnak, többé semmi jelentősége sincs." 2) Szóval a klasszikus irodalom ismerete szükséges a tudós pályára készülőknek, de az átlagos művelt !) I. ni. 153. 1. 2) Lakatos V. A középiskolai reform vezető gondolatai. — Magyar Középiskola, 1913. II. 78. 1.
