Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1912
11 tember első heteiben az I. osztályba egypár marjyar órán. Az Osztály fele — nem akarok sokat mondani — olvasni sem tud. Nem kívánunk hangsúlyos olvasást, csak folyékonyát, de a nyögés, makógás nem nevezhető annak. Próbáljuk a nagy neh zen elolvasott 8-10 soros mese tartalmát elmondatni. Tiz között ha egy megbirkózik a feladattal. A táblára íratjuk a mese néhány sorát: kétszer-háromszor annyi a hiba, ahány a szó. Míg e vázoltam nehézségeken átvergődünk, bizonyosan elmúlik az első hónap. Közben gyakorlatot is kell iratni. A sok táblára-írás után helyesírás tollbamondás után. S az eredmény? A legsiralmasabb! 1) Meg kell kezdeni valamilyen formában a nyelvtan tanítását is. Igen, amint az Utasítás mondja: A tárgyilag már megbeszélt olvasmány nyelvtani elemzése vagy a vele kapcsolatban álló írásbeli munkálat (!) lehet kiinduló pontja a nyelvtani oktatásnak, melynek főeszköze a mortdatelemzés. Igen ám, de gondoljuk csak meg, hogy az osztálynak jó, ha negyedrésze ismeri ezt a fogalmat: elemzés s mind azt a nyelvtani kategóriát, ami vele jár! S mégis haladni kell és pedig induktív uton, mert az Utasítás szerint: a nyelvtani kézikönyvet az alsó két osztályban lehetőleg csak összefoglalásul és emlékezetbevésés céljából kell használni.' És mikor ily fárasztó, csak száz próbálgatás után sikeres munka folyik a magyar órákon még a második, meg harmadik hónapban is: a szegény kis diákot a latin órán már a harmadik héten a coniugatio praesens-ével meg az a-declinatioval kell gyötörnünk, mert hisz ezek nélkül tapodtat se haladhatunk előre. S míg a magyar nyelvtant elő sem szabad vennie, a második hónapban már az o-declinatio nemi szabályait, szóval a nemek mibenlétét, a melléknevek egyezését, a birtokviszonyt k 11 értenie s a latin nyelvtan paradigmáit biflálnia! Hogy mennyi jóakarat, türelem', önfegyelmezés, tapintat kell ehhez a munkához a tanár részéről s mennyi figyelem, igyekezet, szorgalom és akarat az éretlen í) éves kis nebuló részéről — azt az iskolán kiviil élő ember még halavány vonásokkal se bírja elképzelni. Itt rejlik az ok, amiért szerény véleményem szerint, ha már tanítanunk kell az I.—II. osztályban a latint, csak induktive és csak a gyermeki léleknek kedves olvasmány alapján tehetjük. Ezért vagyok hive a Liber Sextinek. Azt a rengeteg fáradságot, ami az alapelemek elsajátításával jár, megédesíti a kis római diák hasonló sorsa s a fokozatos, nem erőit tett haladás a nyelvtani kategóriák elsajátításában némileg csökkenti a nehézségeket. De még így is, a tanár legnagyobb buzgalma mellett is, végtelen hátráltatja a haladást a kis diáknak a magyar Mutatóba néhány sor egy ezidei I. oszt. gyakorlatból : János Vitéz Igazi nevén kukarc Jancsi juháslegén, aki a falu legsebb léányát, Ilusk-.t szereti. Midőn efjyalkalommil. Nagy-on sogkáig talált besélgetni Iluskájával elsélet nyáj s juhok közül töb elveset, Stb, S ez még legalább olvasható írás !
