Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

72 gák jóvoltából egy kis tizórai és uzsonna-alapot teremtsek, néha-néha pedig egy időszerű ajándékkal is fölfrissítsem netalán lankadó munkakedvüket. Ezenfelül a könyvpercentekből befolyó és rendesen elkönyvelt összeget is felosztom közöttük arányosan, illetőleg a mester hivatalos kimutatása, lisztája szerint. A munkavezető ugyanis lelkiismeretesen bejegyzi könyvébe mindegyik legényének munkadélutánját vagy délelőttjét. Egyéb ösztöndíjak hamataiból is juttatunk nekik. Az anyagi jutalmazáson fülül különösen ügyellem arra, hogy valamiképen rá ne unjanak mesterségükre. Ezért készséggel megengedtem nekik, hogy főleg az uzsonna után egy kis friss levegőt szívhassanak és kihancurozhassák magukat az intézet udvarán. Némi honoráriumképen mindegyik bekötheti a saját és egy-két szegényebbsorsú tanulótárs vagy rokon könyveit a könyvtár anyagkészletéből. Az anyagot t. i. nagyban szoktuk beszerezni, mivel így olcsóbb is, másrészt ekkép biztosítva vagyunk a könyvkötők és könyvkereskedők egyszer már kimondott, de csakhamar leszerelt kartellje ellen. A könyvtár anyagkészletéből ily módon készült kötésük rendszerint első önálló munkájuk, természetesen nem mindig — remekelésük. A kis műhely ugyan már az első évben virágzásnak indult, de még mindig volt egy nagy bökkenője. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a szó szoros értelmében vett, vagyis minden gép nélkül dolgozó könyvkötő-slöjdnek nem lehet jövője, mivel a kimerítően fárasztó és mégis tökéletlen könyvgyalulás semmikép sem pótolhatja a vágógépet. Ezért, midőn az erős, tagbaszakadt VIII. oszt. mester az érettségi után kivált intézetünk kötelékéből, gyöngébb testalkatú kis legényeimnek fel kellett hagyniok a gyalulással. Tehát könyvkütőknél vágattuk könyveinket. Ezek azonban visszaéltek kényszerhelyzetünkkel és egy-egy nagyobb és vastagabb könyv vágatásáért 20—30 fillért is elkértek. Ekkor határoztam el magamban egy vágógép beszerzését. Szerencsénkre az egyik könj'vkötő éppen új gépet hozatott és így az ő használt, ám teljesen jókarban lévő Herbst-féle vágógépéhez igen jutányosán hozzájuthattunk. Közben az aranyozáshoz szükséges többféle típusú betűket és betűszekrényt is hozattunk. Ekkép fölszerelésünk teljes és a mi céljainknak egészen megfelelő. Könnyen megvagyunk a finomabb aranyozó- és domborító-prés, aranyozó-szorító (Vergoldpresse), vágó-körző, könyvgerinc-formázó, kasírozóvas stb. nélkül, melyeket egyszerűbb és igen olcsó eszközeink (össze-vissza a vágógéppel együtt alig kerültek többe száz koronánál 1) kifogástalanul pótolnak. Kis embereim munkálkodása így most már biztos keretek között mozog és lassankint kifejlődik, kialakul nem ugyan írott szabályok, de