Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

71 nem váltak be, vagy tanulmányaikban maradtak el, részint mivel egyikmásik „úri" fiú csak épen el akarta lesni a könyvkötés titkait, ráunt és mikor az ifj. könyvtár bőségesen döntötte az anyagot, a további állandó munkára nem szívesen vállalkozott. így maradtak a két mesteren kívül négyen. Kiképeztetésük rendszeresen történt. Először eltanulták a könyv szétszedését, az ívek megtisztítását az enyvtől, a kijavítást és foltozást. Azután sorban megtanultak fűzni, a füzőmadzagot kikócozni, bolyhozni, majd előzék-papírost készíteni, rovátkát (falzot) verni, capital-szalagot fölrakni, borítani, vagyis a kéregpapirossal táblázni, sarkozni és végül márványpapirossal bevonni. Nem is hinné az ember, amíg nem látja, mennyi fázison megy át a könyv bekötéseig! Eleinte csak félvászonban dolgoztak, de később egész vászonban, meg a félbőrbe való kötéssel is megpróbálkoztak, sőt egyik helybeli könyvkötő szívességéből az aranyozásban is gyakorolták magukat a mesterek. Vígan, fönnakadás nélkül folyt a munka, úgyhogy lassan-lassan teljesen eloszlottak az aggályaim. Először ugyanis főleg azért húzódtam a dologtól, mert attól tartottam, hogy netalán elvonom kis legényeimet főhivatásúktól, a tanulástól. Miután azonban meggyőződtem, hogy ebben a tekintetben nincs semmi baj, hiszen apró inasaim mind elsőrangú tanulók és az ifj. könyvtárnak ha nem is valami tágas, de tiszta levegőjű, jól szellőztethető helyisége meg berendezése ellen egyáltalán nem lehet fölhozni azon kifogásokat, melyeket Máday Andor dr. az „otthon-munkások" műhelyeire oly keményen ráolvasott, — egész nyugodtan néztem könyvkötő-slöjdünk további fejlődése elé. A munkaórák természetesen felügyeletem alatt folytak le. Eleinte egész délutánokat töltöttem velük, később már csak egy-egy órát, mivel tapasztaltam, hogy a VI. osztályi mesternek olyan tekintélye, a hibák fölismerésében olyan sasszeme, a fölvilágosításokban akkora türelme van, hogy jelenlétem épenséggel nem szükséges, hanem egyenesen feszélyező. Hetenkint kétszer szoktak bejárni: szerdán délután 2—4-ig és szombaton délután 2—6-ig dolgoznak. Ezenkívül szünnapok előtti délutánokon, sőt a hétköznapi szünetek délelőttjein is összejönnek pár órára. Legnagyobb tevékenységüket a karácsonyi és húsvéti vakációban, de főleg a nagy szünidő második felében, augusztus közepétől fejtik ki az előadások megkezdéseig. Volt gondom rá, hogy a kötések után járó százalékból és a kollé-