Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

71 nem váltak be, vagy tanulmányaikban maradtak el, részint mivel egyik­másik „úri" fiú csak épen el akarta lesni a könyvkötés titkait, ráunt és mikor az ifj. könyvtár bőségesen döntötte az anyagot, a további állandó munkára nem szívesen vállalkozott. így maradtak a két mesteren kívül négyen. Kiképeztetésük rendszeresen történt. Először eltanulták a könyv szétszedését, az ívek megtisztítását az enyvtől, a kijavítást és foltozást. Azután sorban megtanultak fűzni, a füzőmadzagot kikócozni, bolyhozni, majd előzék-papírost készíteni, rovátkát (falzot) verni, capital-szalagot fölrakni, borítani, vagyis a kéregpapirossal táblázni, sarkozni és végül márványpapirossal bevonni. Nem is hinné az ember, amíg nem látja, mennyi fázison megy át a könyv bekötéseig! Eleinte csak félvászonban dolgoztak, de később egész vászonban, meg a félbőrbe való kötéssel is megpróbálkoztak, sőt egyik helybeli könyvkötő szívességéből az aranyozásban is gyakorolták magukat a mesterek. Vígan, fönnakadás nélkül folyt a munka, úgyhogy lassan-lassan teljesen eloszlottak az aggályaim. Először ugyanis főleg azért húzódtam a dologtól, mert attól tar­tottam, hogy netalán elvonom kis legényeimet főhivatásúktól, a tanulás­tól. Miután azonban meggyőződtem, hogy ebben a tekintetben nincs semmi baj, hiszen apró inasaim mind elsőrangú tanulók és az ifj. könyv­tárnak ha nem is valami tágas, de tiszta levegőjű, jól szellőztethető helyisége meg berendezése ellen egyáltalán nem lehet fölhozni azon kifogásokat, melyeket Máday Andor dr. az „otthon-munkások" műhelyeire oly keményen ráolvasott, — egész nyugodtan néztem könyvkötő-slöjdünk további fejlődése elé. A munkaórák természetesen felügyeletem alatt folytak le. Eleinte egész délutánokat töltöttem velük, később már csak egy-egy órát, mivel tapasztaltam, hogy a VI. osztályi mesternek olyan tekintélye, a hibák fölismerésében olyan sasszeme, a fölvilágosításokban akkora türelme van, hogy jelenlétem épenséggel nem szükséges, hanem egyenesen feszélyező. Hetenkint kétszer szoktak bejárni: szerdán délután 2—4-ig és szombaton délután 2—6-ig dolgoznak. Ezenkívül szünnapok előtti délu­tánokon, sőt a hétköznapi szünetek délelőttjein is összejönnek pár órára. Legnagyobb tevékenységüket a karácsonyi és húsvéti vakációban, de főleg a nagy szünidő második felében, augusztus közepétől fejtik ki az előadások megkezdéseig. Volt gondom rá, hogy a kötések után járó százalékból és a kollé-

Next

/
Thumbnails
Contents