Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

70 Beszámoló a könyvkötő slöjd megalakulásáról. Már tavaly jeleztük e helyen, hogy az ifjúsági könyvtár helyiségében megalakult a könyvkötő-slőjd. És mivel a fiatal intézmény kiállotta a próbát, sőt életrevalónak bizonyult, Ígéretünkhöz képest az alábbiakban számolunk be megalakulásáról és fejlődésének egyes mozzanatairól. Bevalljuk őszintén, hogy habár nagy barátai voltunk mindig a slöjdnek, mégis inkább a véletlen hajtott bele bennünket a slöjd-kérdés megoldásába. Mikor 1910-ben átvettem főgimnáziumunk ifj. könyvtárának vezetését, szinte kétségbeejtett a beszerzésre váró új kötelező és egyéb olvasmányok nagy mennyisége, nemkülönben beköttetésük hatalmas prelimináréja, mely ugyancsak felülmúlta költségvetésem határait. Ezenkívül a javításra szoruló könyvek összetorlódása is meglehetősen kedvemet szegte. Töprengésem és aggságoskodásom közepette említette föl egyik könyvtárosom, hogy intézetünknek két növendéke valóságos mestere a könyvkötésnek. Tegyek velük próbát és könnyen meggyőződhetem, hogy pompásan és igen jutányosán dolgoznak. Szegényebb sorsú tanulótársaik könyveit úgyszólván ingyen kötik, egyedül az anyag árát számítják föl. Kapva kaptam az ajánlaton és hamarosan próbamunkát végeztettem a két könyvkötő mesterrel: Weickand János VIII. és Császár Ferenc V. oszt tanulókkal. Kötésüket teljesen megfelelőnek találtam és kérésükre az ifj. könyvtár helyiségében egész könyvkötő műhelyt rendeztem be. Weichand inkább autodidakta volt, de Császár teljesen kitanulta a mesterségét egyik helybeli könyvkötőnél, kinek üzletében, ha tehette, naphosszat eldolgozgatott ingyen, kedvtelésből. Mivel a két mester Ígéretet tett, hogy szívesen betanítanak négy-öt rátermett, vállalkozó alsóbb osztályost, hogy ezek meg majdan az utódokat képezhessék ki, nagy örömmel szereztem meg számukra egy már használt vágógyalut, a hozzávaló nyelvekkel, faorsós szorítót, fűző-ládát, márványozó hengert, simító-csontot, vasvonalzót lappal (az ú. n. Kantenlineált) és sajtolódeszkákat (Pressbretter) bükkfából. Többi szerszámunk már megvolt, szorítókengyelt (Pressbengel) pedig maguk faragtak. Ámde egész fölszerelésünk csonka marad, ha megérdemlett nyugalmából újabb tevékenységre nem szólítjuk intézetünk egyik ősi bizonyítványostya-prését. Rövid időn belül már hét „inast" szemeltünk ki a II. és III. osztályból. Azonban egy-kettőn hamarosan túl kellett adnunk, részint mert