Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 alakot nyert a történelmi emlékektől átitatott Veszprém iskoláiban; bensőségessé lett az ős bakonyi kolostorban. Hétszáz év nagy hagyománya szólt megértő lelkéhez a ciszterciek munkájáról: Isten dicsőségének és a nemzeti kultúrának terjesztéséről főkép az ifjúság nevelése és a tudományok művelése által. S míg egyrészt ösztönzést kap felébresztett rnult-kutató éizéke e kultúrmunka történetének minél teljesebb megismerésére, másrészt hangyaszorgalommal, csodálatos kitartással készül rendi nagy feladatára. Mestere a kiváló elődök példája; barátja a gazdag könyvtár; ösztönzője a rendi becsület eleven érzéke; meghittje a szép természet. Mintája a sudár fen3'ő, mely gyökerének minden szálával a hazai földbe kapaszkodik, koronájával meg égi napsugárban fürdik. Szívének gyengédsége a mosolygó rét virágszinein nevelődik; jellemének szilárdsága, akaraterejének hajthatatlanságu az erdei lölgy formái szerint alakul ki. Lelkét az erő hinti tele munkás motívumaival s szíve a hivatásszeretet zajgásától lesz hangos. S mikor az előkészület munkája befejeződik, előttünk áll a fiatal ciszterci tanár harmonikus egyénisége, kinek idegei a munka lázától feszülnek, gondolatai a haladás széles kereteiben élnek, érzéseiben az önfeláldozás és önzetlenség, a határozottság és bátorság, a kötelességtudás és kitartás, az Isten- és emberszeretet ritmusa lüktet. Ideálizmusának üde színei még élénkebbekké lesznek abban a környezetben, amelyben tanári működését megkezdi. Pécs városának, a szép dunántúli metropolisnak művelt társadalma, a nagynevű Scitovszky és Szepessy püspökök által létesített tudományos és közművelődési intézményei, kiváló tudós férfiainak, köztük a búvárkodó Mátyás Flóriánnak s az áldó emlékezésben élő Inczédy Dénesnek útmutató példái magasra szítják benne oktató és nevelő tisztének szeretetét; a változatos múltnak a IV. századi kubiku'umból, az árpádkori székesegyházból, az első magyar egyetem porából, a várfalak romjaiból, a mosché kupolája alól s a minaret karcsú tornyából beszélő emlékei pedig kutatni vágyó szellemét bűvölik meg. Az iskola küszöbét azzal a fenséges gondolattal lépi át, hogy „a nevelés valódi célja Isten képmásának kifejezése az emberben". Minden gyermeklélek mélyén ott szunnyad az Isten terve. Ezt kialakítani öntudatos munka árán, hogy a képmás, melyet Isten lehelt a lélekre, minél szebb legyen; reá segíteni arra az útra, mely a keresztény tökéletesség közelébe vezet: fogékonyságot kelteni benne, hogy megértse és áhítsa a nagy erények kies vidékeit, melyek tulipánokkal ékesek és liliomoktól illatosak: ezzel a programmal indul meg nevelő-oktatói pályáján Békefi. Pedagógiáját az isteni Mester stílusában építi ki. Ő maga írja: , Kit nem fog el a buzgalom heve azon gondolatnál, hogy a gyer-