Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 riiek Istennek a hit sziklájára épített hajléka, mennyei kertecske, titkos paradicsom a földön, melynek középre ültetett fáján, a szívben, szeretet és jóság, türelem és béke, szelídség és hűség egyképen megteremnek?" Ő valóban ezt fakasztott: szeretetet és jóságot. Sok szeretetet és sok jóságot. Sok szeretetével és sok jóságával. Amit oly fölényesen hirdetett egyik beszédjében, hogy t. i. minden tanár vésse szíve mélyére ezen intelmet: „Szeresd az ifjúságot", mert „ez az intelem maga egy pedagógia, amelynél bővebbet már sokat írtak, de tartalmasabbat egyet sem követtek", ő a leghűségesebben valóra váltotta nevelő működésében. Szeretet volt egyetlen eszköze. Az a szeretet, mely a művész biztosságával játszik növendékei lelkén. Egyszer a kezét nyújtja, hogy fenntartson, óvjon vagy áldjon; máskor a karját érezteti, mely sújtani is tudna; ismét máskor csak lágyan, mintegy hipnotizálva érint sima ujjaival. S ha gyengédség, intés s megbocsátás nem elég, van még egy fegyvere: kicsorduló könyje. Ettől a legfagyosabb szív is kienged. így fejleszti napsugár és jótékony eső közt a bimbózó lelket s neveli céltudatos reáhatással önmagát lebirkózó, határozott egyéniséggé az ifjút, aki, ha úgy fordul a sorsa, az élet jéghegyei közt is szép eszményektől szegélyezett ösvényen fog járni s ott is virágokkal övezi felejthetetlen mesterének alakját. Növendékeinek rajongó szeretetével megnyerte a szülők bizalmát is. Szakszerű, nagy készültsége, remek ünnepi beszédei és előadásai, cikkei, tudományos búvárkodásai a társadalom osztatlan tisztelétét szerezték meg neki. Határozott, szilárd jelleme, lelkiismeretessége, őszinte, nyílt lelkülete, világos látása, ogyüttérző szíve pedig már 33 éves korában titkos nehézkedés erejével vonzza magához erényei közvetlen tanúinak, rendtársainak figyelő érdeklődését az apátválasztás alkalmával (1891). Békefit azonban szinte gondviselésszerű hivatás tartóztatja még a tanári pályán. Az utolsó évtizedekben majdnem fanatikus járvánnyá lett a mult hagyományainak lekicsinylése ; az eltorzult közfelfogás megkérdőjelezte a keresztény szellem jogosultságát; materializmus szállta meg a történelem magaslatait s az újítás szenvedélye mámoros felületességgel tagadta meg nemzet-fenntartó eszményeinket. Ilyen időben valóban gondviselésszerűnek kell mondanunk azt a munkát, amely a tudomány legmodernebb eszközeivel útat vág a kevéssé ismert mult repkény-takarta sziklái közt, hogy felfödje azokat a forrásokat, amelyekből szellemi életünk fakadt s amelyek ma is egyedüli egészséges táplálói nemzeti művelődésünknek. Már pedig Bákefi erre a munkára vállalkozott. Szinte életfeladatává tette, reávilágítani a magyar keresztény középkor műveltségi viszonyaira. A fold mélyéből, a levéltárak poros okirataiból, a múzeumok penészes