Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 Tizenkét évig folytatja Vajda Ödön áldásos munkásságát a tanári pályán. 18G8-ban apátjának, Rezutsek Antalnak bizalma más térre szólítja. A rend legnagyobb birtokára, a fejérmegyei Előszállásra kerül a gyengélkedő jószágkormányzó mellé segédkormányzónak, öt év múlva azonban már a 32 ezer kat. holdnyi uradalom minden gondja az ő vállaira nehezül. Kormányzói működésének kezdetén a nagy gazdaság még igen elmaradott állapotban volt. Mivel intenzív műveléséhez szükséges erőnek híjjával volt a rend, több ezer holdnyi terület a szomszéd községeknek volt parcellánkint kiosztva részben pénzért, részben szolgálmányok fejében. A cséplést az uradalom több kerületében idegen gőzgépek, részért végezték. Nagyobb arányú állattenyésztésről, a mesterséges takarmánytermelés hiánya miatt, alig lehotett szó. A cselédség legnagyobb része földbe vájt lakásokban, úgynevezett putrikban lakott; ugyancsak ilyen földbe vájt istállókban voltak elhelyezve konvenciós marhái.

1 Mindezek ellenére azonban az apátság, a hetvenes évek közepéig, elég kedvező viszonyok között volt, mivel az akkori meglehetősen magas gabnaárak mellett jövedelmei bőven fedezhették szükségleteit. Ez időtől kezdve azonban a terhek folyton-folyvást szaporodtak, anélkül, hogy emelkedésükkel a jövedelem szaporodása lépést tarthatott volna. Vajda Ödön tisztában volt feladatának nehézségével, de teljes elszánással tette kezét az eke szarvára s nagy szorgalmával, takarékosságával lehetővé tette, hogy rendje az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok között is minden zökkenés nélkül szolgálhasson hivatásának. Mindjárt 1873-ban, önálló működésének első évében, messzire kiható tervezetet készít, amely szerint az uradalmat fokozatos beruházások által jövedelmezőbbé fogja tenni. A rendi kormánytanácsban pedig, melynek hivatalánál fogva tAgja lett, minden befolyását arra használta fel, hogy az apátság évi fölöslegének legnagyobb részét az előszállási birtokba helyezze el, mert ott dúsabban kamatozhat a befektetett tőke, mint a rend bármely más birtokán. A tanár kötelességtudását, katonás rendszeretetét, mások munkáját érdem szerint méltányló igazságosságát és humánus érzését vitte magával Vajda Ödön új munkakörébe is. Minden idejét, amelyet irodai munka, vagy a magyaros vendéglátás kötelessége nem foglal le, a gazdaságban tölti. Rossz időt, rossz utat nem ismer. Sokat jár gyalog, még többet kocsin, sőt, hogy mentől jobban utána nézhessen minden mezei munkának, lóháton is. A 80-as években sokat jár Boglár nevű hátaslován, rendesen egy fiatalabb gazdatiszt kíséretében, akire nézve az ilyen kirán2 L. az Eger c. lapnak 1891. május hó 18-iki számában, Vajda Ödön apáti kineveztetése alkalmából B. H. aláírással megjelent tárcacikket.