Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 „A 60-as évek elején felcsillanó szabadság reményt keltett a szivekben; mindenfelé szabadabb szellő lengedezett. Húsvétkor kedves vendég érkezett házunkhoz atyai nagybátyám személyében. Ő velem egykorú két fiát egy előkelő dunántúli protestáns iskolába járatta s itt most alkalma nyílt összehasonlítást tenni a katholikus és protestáns tanárok működése között. Megvallom, fájt az előzetes elfogultság, amely szavaiból kiérzett atyám eljárása miatt, hogy engem katholikus és még hozzá szerzetes iskolában taníttat. Ebed előtt egy jó óráig magunk ketten beültünk az ebédlőbe s a nagybátyám elkezdett engem a történelemből kérdezgetni. A mohácsi vész, a reformáció, a szabadságharcok Bocskaytól Kossuthig és a Bach-rendszer, mind sorra kerültek. Az én nagvbátyám egyre fokozódó bámulattal hallgatta feleleteimet s végre így szólt hozzám : rNo öcsém, ki az a barát, aki titeket ezekre így megtanított? Mondd meg neki, hogy szeretnék előtte kalapot emelni és kijelenteni, hogy mi, protestánsok, semmivel sem vagyunk előbbre." Azt hitte ugyanis a nagybácsi, hogy minket itt valami émelygős, hiperlojális, hamis históriára tanítanak. Az a barát pedig a nemzeti történelemnek lánglelkű tanára, Vajda Ödön volt. 1 Hogy milyen értékes gyümölcsöket termett ez a munka a haza javára, azt a kiváló tanítványok egész sora bizonyítja. Ezek közé tartoznak például Wcl.erlc Sándor dr., volt miniszterelnök, Giinther Antal tIr., a m. kir. Kúria elnöke, volt igazságügyminiszter, Schmidt József ny. államtitkár, KtHly Károly dr. egyetemi professzor, Gullner Gyula volt államtitkár és Pestmegye főispánja, Endtvdi Sándor jeles költőnk stb. stb. Azonban a szép történelmi előadásoknak a tanulókon kívül gyakran önkéntes hallgatói is voltak. Szájhagyományként maradt fenn Székesfehérvárott, hogy nyári meleg délutánokon az Iskola- és Sas-utca sarkán összeverődött csoportok szinte áhítatos csendben és figyelemmel hallgatták Vajdának nyitott ablak s leeresztett függöny mellett tartott magyarázatait. De hálás tanítványai arról is tanúságot tesznek, hogy amily temperamentumos volt a katedrán, épen olyan nyugodt, higgadt volt, mint nevelő. Komoly, tanítványaival lúlságosan sohasem bizalmaskodó, katonás rendet követelő tanár volt, de azért szeretettel csüggtek rajta, mert minden szavából, tettéből kiérezték a szeretetet. „Atyánk volt ő atyánk helyett. Okos szigorral, páratlan igazságszeretettel nevelt bennünket, módot nyújtva számtalanszor arra, hogy lelkünk művelése, szivünk nemesítése mellett ifjúsági örömökben is legyen részünk s kedélyünk ruganyos maradjon," írja róla egyik tanítványa.

2 Nem szeretett sokat beszélni, de 1 A székesfehérvári főgimnázium Értesítője 1907/8. 7—8. II. 3 Sümegi Kálmán Foszlányok 60. 1. (Szeged. A Dugonics-Társaság kiadása,)