Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1911

10 egy-egy kellő időben elejtett megjegyzése elég volt arra, hogy a dicsőség, vagy a szégyenkezés pírját kigyújtsa a diák arcán. Akit megbüntetett, azzal beláttatta hibáját s az zúgolódás nélkül ülte le esetleg a félnapot a carcerben, abban a tudatban, hogy megérdemelte. Persze e részben Vajda Ödön még sokkal jobb helyzetben volt, mint a mai nemzedék nevelői Akkor még nem mentek szinte ritkaság számba a szigorú mesterhez is szeretettel vonzódó, szavára esküvő tanítványok. A tekintély tiszteletének kora, legalább az iskola falai között, még nem kezdett lejárni s az ifjúságot megmételyező modern eszmeáramlatok nem nehezítették még meg a jellemeket formáló munkát. Voltak tanítványai között olyanok is, akikre nézve a szülőket is pótolnia kellett. Az ilyenek azután már mint meglett emberek is mindig többet láttak benne volt tanárjoknál. Egyik jó barátja 1859-ben éjjel zörgetett be hozzá. „Nekem menekülnöm kell, — mondotta. A politikai látóhatár viharossá lett, engem üldöznek. Légy apja helyettem a fiamnak; neveld fel őt, az Isten meg fog érte áldani". És ő megfelelt barátja várakozásának. Gondjaiba vette a fiút, figyelemmel kisérte minden lépését, viselkedését az iskolán belül és kívül. Vele tanult, vele tette meg mindennapi sétáját. Aggódó szeretettel óvta testét-lelkét minden káros befolyástól, szívén viselte ügyét az érettségi vizsgálat után is mindaddig, míg mint tanulmányait végzett fiatalembert szabad szárnyra bocsáthatta.

1 Egy másik, teljesen gondjaira maradt testvérpár is szintén az ő őrző szemei előtt, atyai szivének melengetése mellett serdült fel, hogy ezután az élet minden vihara, gondjai és örömei között a hála könnyeivel áldozzon emlékének.

2 Az iskola falain messze túlterjedő szerető gondoskodásából, érdeklődéséből azonban azok is bőségesen kivehették részöket, akik szerencsésebb körülmények között élvén, nem voltak annyira rászorulva. Nem felejtette el soha azokat, akik kezei alól kikerülvén, magokkal vitték az életbe az ő emlékével együtt a becsületes munka szeretetét. Az egyikhez például, aki később apáttá való megválasztatása alkalmából üdvözletével kereste fel, ezen jellemző sorokat írja: „Nem mosódott el lelkemben az édes együttlét emléke; ezt ön hozzám intézett kedves levelével csak felfrissítette. Jókívánatait szívem mélyéből köszönöm. Ha azok emlékében élek, akikkel együtt töltöttem életem legboldogabb éveit, eléggé meg vagyok jutalmazva".

3 Mikor 1866. május hónapjának elején biztató jelenségek mutatták már, hogy a magyar égbolt mégis csak ki fog derülni, Székesfehérvár ünnepet ült. Ekkor volt Vörösmarty Mihály szobrának leleplezése. Régi 1 Roó István, székesfehérvári ny. rendőrfőkapitány közlése. 3 A már elhunyt jelostollú hírlapíró, Sümegi (azelőtt Czopf) Kálmán közlése. 3 Sümegi Foszlányok 60. 1.