Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1910

I. A Líber Sextí tanítása a II. osztályban. Mult évi Értesítőnkben az I. oszt. latin tanítás direkt módszeréről számoltam be, most folytatásaképen a IJ. osztály anyagáról szándékozom néhány szót ejteni. Épen mert új kísérletről van szó, mely talán egyben-másban megváltoztatja, irányítja a latin nyelvi tanításról eddig táplált nézeteket, mellőzöm ama kérdések tárgyalását, melyek e — gimnáziumainkat alapjában érdeklő — tételről ma is felszínen vannak. Mert bővebb és alaposabb meggondolást kívánnak az ily kérdések: ne kezdjük-e a latin tanítást csak a harmadik osztályban —, ne keressünk-e szorosabb kapcsolatokat a magyar nyelv és a latin nyelv alaktana és mondattana között —, nem szorult-e feltétlen javításra az óklasszikai olvasmányok sorozata —, csak arra a kérdésre térek ki röviden, bevezetésképen, amely tárgyammal legszorosabban összefügg: a tanár latin beszéd-tudására. Jól tudjuk, réges-régen elmúlt az az idő, mikor a latin nyelv a közélet nyelve volt, mikor öreg-apáink nemcsak a törvényházban, a megyeházban szónokoltak deák nyelven, hanem még a fehér asztal mellett s a szakáiszárítóban is. Magyar szó nyelvükön tán csak a szérűskertben, a tanyákon hangzott. Hála Isten, hogy az édes hazai nyelv százados küzdelmek után végre kiszorította az idegent. Jól tudjuk, ma már nem azért tanítjuk a latin nyelvet, hogy vele a közbeszédben boldoguljunk. Ma a latin tanítás célja csupán a klasszikus írók megértése, hogy értelemfejlesztő és szívképző munkáikból okulást meríthessünk. E tanítás első foka ezelőtt majdnem kizárólag a latin nyelv grammatikai épületének megszerkesztése volt rideg formák, kategóriák segítségével. Nem tagadhatjuk, ez a módszer fejleszti az elmét, a latin nyelv logikus csontváza korán gondolkodásra, logikára szoktatja a gyermek értelmét, de a csontváznak nincs szive: 1*