Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. többé céljának még nem felelhet, mert felkészülése késedelmes, számá bizonytalan s egyéb államok nagy állandó hadai mellett sem az ország megvédésére, sem a béke biztosítására nem elégséges, arra törekedett, hogy váltsa meg pénzen a nemesség e súlyos kötelességét; a nemesség azonban hevesen ellenszegült a királynő eme méltányos kívánságának, aminek aztán szerencsétlen hazánk tudvalevőleg gazdasági téren itta és issza még ma is a keserű levét. II. Józsefnek ily irányú kísérletei szintén hajótörést szenvedtek a nemesség makacs vonakodásán, mely ezúttal még a törvényesség látszatának köntösében is mutatkozott a császár, bár üdvös és mindenekfelett igazságos, de önkényes törekvésével szemben. Ez időben vette kezdetét az az átalakulási folyamat, mely a 111 tgyar ezredeket az összes monarchia hadaival mindinkább összeolvasztotta. Még az örökösödő és a 7 éves háborúban küzdenek tiszta magyar ezredek, magyar vezetés alatt, de aztán hovatovább egy kalap alá igyekeznek vonni ezeket is a többivel. Nem vált e szerint valóra Zrínyi Miklósnak álma, lett állandó hadsereg, de nem volt ez nemzeti, s a rendek ismételt tiltakozása dacára a bécsi haditanács és a császári udvari kamara befolyása alá került, német egyenruhába bujtatva, idegen ajkú tisztek vezérlete s a birodalmi jelvényekkel ékeskedő zászlók alatt. Egyedül azokban a többnyire lovas ezredekben, melyeket egyes áldozatkész, hazafias főurak saját költségükön állítottak fel, maradt úgy az egyenruha, jelvények és zászló, mint a vezényleti és szolgálati nyelv a magyar; mert ezeknek magyar tisztjeit maga az ezredtulajdonos nevezte ki. Bécsben természetesenen kezdettől fogva nem tetszett ez az állapot. Alig várták, hogy az alapító által kinevezett tiszti nemzedék kivénüljön a sorból s az első ezredtulajdonosok behunyják a szemöket. Az udvari haditanács ezek minden jogát magához ragadta; a magyar bakákra német ruhát szabatott, huszárjainkat német birodalmi jelvényekkel látta el, csupa német tiszteket nevezett ki élükre s ezzel behozta csapatainkhoz a német nyelvű szolgálatot. Az erszág rendei ezt már az 1741 -ki hires diétán nemzeti sérelem gyanánt emlegetik, de hasztalan keresnek M. Teréziánál orvoslást; valamint hiábavalónak bizonyult az a fölterjesztés is, melyet Károlyi Ferenc gróf, a szatmári béke szerzőjének lia, intézett az udvarhoz, melyben a nemzeti álláspont követeléseként jelöli meg „a nemzeti ruházat visszaállítását s az ezredeknek olyan tisztekkel való ellátását, akiknek nyelvéi és parancsszavait, sőt még szemintéseit is nehézség nélkül megértik és akik nemzeti érzelmeiket nem bántják". A németesítés és központosítás útján haladó udvar persze kutyába se vette az alattvalói hűség őszinte megnyilatkozását; a grófnak adott