Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

VII. válasz azzal kerüli meg a kérdést, hogy ő felsége „most nem uj ezredeknek felállításáról, hanem inkább a régieknek kiegészítéséről gondoskodik". A magyar ezredeknek némát vezényleti szó alá vonása az örökösödő és a hét éves háború korára esik. Csakhamar észreveszik azonban a rendek, hogy a hatalom mily sietve és könnyen aknázta ki az ő elhamarkodott mulasztásuk nyújtotta kínálkozó helyzetet a maga javára; felérzi a nemzet, hogy nagy sérelem esett önállóságán, nemzeti nyelvén az exercitus Hungaricusnak a csász. kir. seregbe történt beolvasztása által; maguk a magyar ezredek tisztjei érzik legközvetetlenebbül azt a lealázó helyzetet, mely a magyar érzés és szellem teljes elfojtásával nap-nap után a birodalmi közös szellem fantomjának áldozni kényszeríti őket. Megható és tiszteletgerjesztő a Graeven huszárezred tisztjeinek az a hazafias érzés sugallta bátor fellépése, mellyel a Felséges Hazához intézett kérvényükben az 179"/i. a. gy. rendeitől nemzeti magyar hadsereggé leendő átalakításukat szorgalmazzák. A magyar tiszteknek állandó sérelme, hogy minduntalan német tiszteket helyeznek eléjük hibájukon kívül. A magyar közvitézeket kétségbeejti, gyakran szökésre kényszeríti az idegen tisztek durvasága. Nem látnak másban orvoslást, mint ha a magyar ezredekhez kizárólag magyar tiszteket neveznek ki. A magyar nyelv behozása a magyar ezredek harci képességét is fokozná, mert nem lenne szükséges minden parancsot és rendelkezést az ütközet alatt előbb magyarra fordíttatni. Mindezt pedig nemcsak a katonaság java, nemcsak a haza érdeke, hanem a dinasztia és a fejedelem hatalmának növekedése is észszerűen megokolja. Érdekes jelenség, hogy a XVII. század közepéről fönnmaradt magyar vezényszavaink törvényesítésének kérdésével állandóan foglalkozik nemcsak az osztatlan közvélemény, hanem az országgyűlés és a sajtó is, aminek a mcst felhozottakból következőleg egys/.erü és természetes magyarázata, hogy az akkori magyarság ezeket a vezényszavakat még mint vele megszakítás nélkül együtt élő tulajdonát tudta és érezte. A Graeven-tisztek elfojtott panasza visszhangra talált az 1807-ki országgyűlésen, majd 1830-ban, és 1840-ben újra országgyűlés elé kerül magyar kommandó nemzeti kívánsága, de törvény sohasem lett belőle; az élet és a gyakorlat azonban enélkül is megőrizte, fönntartotta, sőt tovább vitte a magyar vezényszó fejlődését; az 1848-as események készen találják s ismét gyakorlati érvényesülést szereznek neki, mig az 1868-ban szervezett m. k. honvédségnél végleges alapot nyert. És így harmadfélszáz-idon keresztül igazolható a magyar vezényszavaknak állandó gyakorlata, szaktekintélyek állítása szerint azzal a szembeötlő jelenséggel, hogy mennél jobban elnémetesedett idők folytán a hadsereg,