Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1908

9Í désében hathatós segélyt nyújtó társait — szívesen fogadta s nagyterjedelmü jószágokkal bőven ellátta. Ismeretes, hogy a Koppány- és Gvulaféle lázadások leverésében számos ilyen idegen lovag harcolt István oldala mellett és segítette a kereszténység győzelemre juttatásában. A királyi birtokok ispánjai, a főpapok, királyi főtisztviselők szintén e seregbe voltak kötelesek vezetni fegyveres jobbágyaikat, mint birtokaik és méltóságuk tartozékát. Végül e három alkotó elem mellé járult negyedikül — minden valószínűség szerint már első királyaink idejében — az általuk fogadott zsoldos had nem állandóan, csak időről-időre a szükség szerint felfogadva. Kiváló történettudósunk Horváth Mihály véleménye szerint ilyen zsoldos had állításának kötelezettsége a nagy terjedelmű királyi birtokokban, az elidegeníthetetlen korona-jószárjokbnn bírta alapját, s valószínű, hogy a királlyal trónralépése alkalmával kötött szerződésben jutott kifejezésre. Szent István, mint már föntebb említve volt — az új intézmények: a keresztény vallás és egyház, valamint a monarkia megvédésének, másrészt saját királyi hatalma biztosításának reményét fűzte e királyi sereg szervezéséhez. Keménye valóra vált, bizonyítja uralkodásának története, a pogányság lázadó kísérleteinek gyors- s aránylag könnyű, kevés vérvesztésbe került elnyomása s a törzsfők partikuláris hatalmának megszüntetésével a királyi hatalomnak és tekintélynek egyetemlegesen elismert megszilárdulása. Föl- és elismerték- ezt Árpádházi királyaink, innét az a szorgoskodás, mellyel derekabbjaik ez intézmény fejlesztésére, s a könnyelmű királyok által elhanyagolt, vagy elpazarolt egyes alkotó szerveinek visszaszerzésére törekedtek. Az aranybulla keletkezése, IV. Béla királyunk ilynemű gondoskodásának eredménye II. Endre könnyelmű pazarlásával szemben. Másik tényezője a honvédelemnek a nemzeti hadsereg; a személy- és birtokjoggal, kiváltságokkal bíró nemesi osztály, a főpapok csakúgy, mint a főnemesek és köznemesi rend ebben a hadban rótta le egyetlen kötelezettségét. Ez pedig helyettesítést nem tűrő személyes kötelessége volt minden nemesnek. A király hívó szavára, amit a véres kard országos körülhordozásával hirdettek ki, tartozott a nemesség saját költségén felülni s összegyűlni a király, vagy inkább az ország zászlaja alá, de csak a király személyes vezérlete alatt, az ország határain belül, védelmi háborúban. A haza védelmét u. i. alkotmányunk annyira személyes kötelességévé tette királynak és nemességnek egyaránt, hogy az utóbbi nem tartozott hadra kelni, ha a király személyesen nem vezette. — Mohács alá sem indult el a nemesség Budáról, mig a szerencsétlen végű Lajos lóra nem ült s fejébe nem téteté az ércsisakot. 35