Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

20 bogár tanyáz. A mocsarak és tavak, a patakok és folyók vizében élnek a vízi bogarak. Szóval, bátran elmondhatjuk, hogy bogarászni mindenütt lehet; egyik helyen többet, a másikon kevesebbet találunk, de gyűjtenünk kell mindenütt, hogy minél teljesebb legyen a gyűjteményünk. A bogarász eszközei: néhány bőszájú üveg, csíptetők, bogárháló és rosta. A gyűjtőüveg a bogarak megölésére és eltartására való. Alakja hengeres. Kisebb-nagyobb legyen készletben s jól záró dugóval legyen ellátva. Kétféle van használatban. Borszeszes és ciankáliumos. Általában borszeszt használunk. Ebben a bogarak sokáig jókarban maradnak. Ha a borszesz megsárgul, leöntjük és frisset teszünk helyette. A ciankálium erős méreg, gyermekkézbe nem való, használatánál óvatosaknak kell lennünk. Ciankáliumos gyűjtőüveget úgy készítünk, hogy borsószemnyi ciankáiiumot helyezünk az üveg fenekére, s gipszporból pépet készítve, azzal mintegy 2 cm. vastagságban leöntjük. Az üvegbe papirosszeleteket dobálunk, hogy a bekerülő rovarok egymásban kárt ne tegyenek. Az ércfényű, pikkelyes vagy szőröstestű rovarok kerülnek a ciankáliumos üvegbe, és rövid egy-két óra múlva szedjük ki őket, mert színüket vesztik a ciankáliumban. A csíptetőből kettő szükséges, egyik hegyesvégű legyen, a másik lapítotthegyű. Hegyesvégűt használunk a rovarok kikészítésénél, tompavégűt pedig, midőn a dögből és állati hulladékból szedegetjük ki a rovarokat. Bogárhálót készíthetünk házilag is, de célszerűbb legalább a sodronykarikáját entomologiai kereskedésből vásárolni. (Winkler-Wagner árjegyzékéből.) A keret négy, vagy kétfelé hajlítható. A lepkeháló szövete finomabb, a vízihálóé erős, ritka szövésű, a fűseprőé pedig sűrű és erősszövetű, átmérője 30 cm., a zsák mélysége pedig félméternyi szokott lenni. A rovarrosta igen fontos szerszáma a bogarásznak. Árjegyzék után könnyen kezelhető, célszerű és olcsón lehet beszerezni. Házilag úgy állíthatjuk elő, ha mintegy háromnegi'ed méter hosszú, vége felé keskenyedő vászonzsákot varratunk, melyet a végén bekötünk. A zsák szájába körülbelül egyharmadrésznyi mélységre ritkanyilású rostát tolunk. A lehullott lombot, fakérget, gombákat, a vízszéli törmeléket a rostára dobjuk, megrázzuk s a rovarok a zsákba hullanak. A külön e célra készített zacskóba üritjük a zsák tartalmát s otthon vagy egyszerűen fehér papiroson vizes ecsettel fogjuk össze a zsákmányt, vagy a bogárfuttató végzi el az összefogást. Alapjában a bogárfuttató nem más, mint egy ládika, jól záró tetővel. A láda elején levő nyíláson behatoló világosságra sietnek a bogarak és itt a nyílás alá helyezett borszeszes üvegbe hullanak. Ezt a készüléket is kereskedésből tanácsos beszerezni.