Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

21 Kiránduláskor rendszerint esernyővel indulunk. Nemcsak a nap és eső ellen van hivatva megvédeni, hanem főleg tavasszal rovarfogó szerszám is az ernyő. A zsenge lombokról gyors üléssel a fogójával fölfelé tartott, nyilt ernyőbe rázzuk a bogarakat. Kiszedéskor lehetőleg árnyékba álljunk, mert a nap felé fordított ernyőből hirtelen szárnyrakelnek a fürge bogarak. Kikészítés előtt a gyűjtött rovarokat alaposan vizsgáljuk meg, vájjon teljesen hibátlanok-e ? Hiányos lábú vagy bármi módon megsérült állat nem való gyűjteménybe. E tekintetben csak a legritkábban előforduló dolgok képeznek kivételt. A rovarok feltűzéséhez fekete acélból készült s nikkel fejjel ellátott (Ideál) rovartűket használjunk. Minél vékonyabb tűket alkalmazzunk. A feltűzés ugy történik, hogy a balkézben tartott rovar jobb szárnyfedőjébe szúrjuk a tűt olyanformán, hogy a tű s a rovar teste derékszöget képezzen. Ily módon az állat vízszintes helyzetbe kerül. Osszuk a jobb szárnyat hosszában három részre s a belső harmadba szúrjuk a tűt az első és a második lábpár között. Gondosan ügyeljünk arra, hogy minden egyesnél egyforma hosszúságú tűrész maradjon üresen. Leghelyesebb, ha a rovarok a tű egyharmadrésznyi magasságáig helyezkednek el. A feltűzött rovart fehérpapirossal bevont turfalapon szárítjuk. A csápokat nedves ecsettel a test két oldalához simítjuk, a lábakat a test alá igazgatjuk s várunk, amig teljesen megszárad. Az apróbb bogarakat, nemkülönben a puhatestűeket, melyeket a tű megrongálna, e célra készített apró cédulákra szoktuk ragasztani. Ragasztószerül szindetikont használunk. Nedves ecsettel eligazítjuk a csápokat s a lábakat, kevés szindetikont teszünk a cédula közepére, s ecsettel ráhelyezzük a kis állatot. A ragasztóanyagból minél kevesebbet vegyünk, mert ha kelleténél többet használunk, akkor állatunk egy folt közepén fog látszani. Vannak olyan rovarok is, amelyek feltűzés után összelapulnak. Ilyenek a vaskos, duzzadt potrohú nünükék. Ezeket ki szoktuk tömni. A tömést akként végezzük, hogy a hátára fektetett nünüke vékony hasbőrét éles ollóval hosszában fölmetszük. A puha belső részeket itatós papirossal eltávolítván, kevés timsóport hintünk bele, vattával kitömjük s a bőrt helyére húzzuk vissza. A legyeket, darazsakat a tor közepén tűzzük föl, a szöcskéket és szitakötőket pedig a mellpajzs közepén. A biologiai tárgyak gyűjtői a hernyókat kifújtatják. Az itatóspapirosok közé tett hernyót gömbölyű ceruzával óvatos nyomással belső részeitől megszabadítjuk. A vékony bőrt szalmaszállal felfújjuk, mire ez eredeti alakját veszi föl. Az igy felfújt hernyót borszeszlámpával