Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

19 A természetrajzban rejlő nevelő mozzanatok kellő érvényesítése e jelenségeken is üdvös változást van hivatva eszközölni. A megfigyelés és a gyűjtés edzi, kitartásra szoktatja az akaratot, egy dologgal hosszasabban foglalkozván türelmét növeli, s midőn az állatéletet szemléljük, a természetben megnyilvánuló célszerűségben gyönyörködünk, komoly, beható gondolkozásra teszünk szert. Még egy fontos dologról óh.ijtok említést tenni. Szaktudóssá nem akar lenni minden rovarász, ez nem is lehet célunk. Ámde igen értékes a dilettáns gyűjtők munkája is. A szaktudósok munkájához ők hordják össze az anyagot, ők a természeti kincsek szorgalmas bányászai és a hazai természettudomány palotájának szerény, de megbecsült munkásai. A gyűjtési kedvet fölébreszti és fokozza a mintaszerűen kidolgozott és Ízlésesen fölállított iskolai gyűjtemény szemlélete. A szertár s még inkább a saját gyűjteményünk bemutatása. A gyűjtőhajlam ébrentartója a vezető állandó készsége az útbaigazításra, főleg a meghatározásra. A látás sok beszédet tesz fölöslegessé. Ép azért a gyűjtési módokat s a feldolgozást látnia kell a tanulónak. Egy-két kevésbbé sikerűit kísérlet után rendszerint egészen elfogadható módon fog dolgozni. A szertár részére fölajánlott ritkaság viszonzásául adott egy-két tetszetősebb cetonia, carabus, cerambyx stb. nemcsak örömet okoz, hanem hasznára is van a tanulónak, amennyiben az állandóan kezeügyében levő mintát híven utánozhatja. Némely tanulónak külön hajlama van a hernyók, lepkék, darazsak, legyek stb. kikészítése iránt. Hálás munkának bizonyul az ilyen munkafelosztás és könnyű szerrel jut az intézet is értékes biologiai gyűjtemény birtokába, amelynek értékét növeli az, hogy a helyi faunából került ki. Egy doboz lepke, néhány sor bogár kitartásra és folytatólagos gyűjtésre serkenti a tanulót. Mindenkor jelszavunk legyen, hogy keveset, de jól. A tanuló sokat már cs;ik azért sem gyűjthet, nehogy idejét az iskola egyéb tárgyaitól vonja meg. Az iskolai gyűjtést kényelmesen elvégezheti szombat délután, amelyet egészségi szempontból is kívánatos hogy a szabadban töltsön el. A bogarász az elindulástól a hazatérésig folyton munkálkodhatik. Utja közben ugyanis a fák alatt, a kő és fakerítések napsütötte oldalán, a gyepen, a kopár és termékeny talajon egyaránt zsákmányt várhat. A kopár pusztaságon látható giz-gaz töve a rovarok kedves búvóhelye. A rét virágai és a fák lombdísze, a gyümölcs és a gomba, a fák redves kérge s a korhadó fa belseje más és más rovar tartózkodási helye. A trágyában s az elhullott állatokban is sok rovar él. Pincékben és barlangokban, hangyabolyban, az egér és ürge földalatti lakásaiban sok 2*