Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

17 láttunk, s meg tudjunk felelni a kérdésre, miért volt az úgy ? Be kelí vallanunk őszintén, hogy különösen eleinte bizony sokszor tévedtünk, hibáztunk, következtetéseink s eredményeink megállapítása helytelenek voltak. Mélyreható és odaadó munkásság árán tanulunk meg a magunk szemével látni, a saját fejünkkel gondolkozni, ily áron szerezzük meg iiz öntevékenységet, de ez viszont a legnemesebb örömek forrása. Kirándulásokon az iskolában szerzett ismereteink bővülnek, ittott talán javulnak s mélyebbekké is lesznek. A megfigyelés és gyűjtés élvezetei után a gondos feldolgozás és tetszetős elrendezés nyújt ujabb szórakozást. Valóban e szép, nemesen szórakoztató és hasznos munkásság az élet tavaszát nyújtja meg, mert felüdíti az élet gondjai és küzdelmei között fáradozó embert. A természet az ember leghívebb barátja. Barátságát mindenki megszerezheti, aki bizalmasan és szeretettel foglalkozik vele. És e hűséges jóbarát ezerszeresen jutalmazza meg vonzódásunkat. „A természet sem a szeretetért, sem a fáradságért nem marad adós. A Teremtő lelke, szeretete, végtelen bölcsessége tárul fel benne s a szépség olyan teljessége, mely minden emberi művészetet fölülmúl. Aki pihenni akar, sehol jobban nem nyugodhat meg, mint a természet ölén ; aki szórakozni akar, megtalálja az ezer ajakkal, végtelen szellemmel beszélő természetben ezt is ; aki tanulni óhajt, nagyobb bölcshöz a természetnél nem fordulhat. A természet a szépség s jóság, a nyugalom, a bölcsesség, a tökéletesség''.

1) Fölkeressük a szabad természetet szórakozás, üdülés, testedzés szempontjából is. Kétségtelenül esztetikai szempontból eleget tehet a nevelés céljának, ha az ifjú el tud merülni a táj szépségeinek szemléletében. Ha lelkére a délibábos puszta s az aranykalásszfil ékes rónaság, az erdős-bérces völgy ölén csörgedező patak fölemelő hatást gyakorol. De ha tekintjük a gyakorlati élet követelményeit, be kell vallanunk, hogy élvezetesebb s hasznosabb a természet ölén való tartózkodás arra nézve, aki a lépten-nyomon látható kőzeteket, növényeket, állatokat is meg tudja figyelni, ha a bájos helyeken az életadó teremtményeket méltányolni és becsülni is tudja. A megfigyelés és az ennek nyomán fakadó becsülés múló emlékeit évek múltán is fölelevenítik azok a tárgyak, amelyeket kirándulásainkról magunkkal viszünk s amelyekből gyűjteményt állítunk össze. „Az állati élet és csodás jelenségei mindenkor nagy mértékben lekötötték a gondolkozó embet érdeklődését. Nincs oly állatcsoport, mely a vele való foglalkozást meg ne érdemelné ; mindamellett azt hiszem, hogy a legtöbb szórakozást, a legtöbb élvezetet mégis csak a rovarászaiban lehet találni. Nógrádi L. Séták a nagy természetben. Bpest 1906. 2