Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

II. í Ledníczky Ipoly 1849 1908 A forró nyári nap ontja érlelő sugarait a hullámzó vetésekre. Az aranykalásszal ékes rónaságon néhány nap múlva megkezdődik az aratás. A mag, amelyet a gazda elvetett, százszoros termést hoz; munkáját, amelyet arca verejtékével folytatott, megjutalmazta az Isten. Vígan peng a kasza, amely alatt rendre hull a kalász, s felhangzik az ajkon a nóta, a magyar nóta, mely megkönnyíti a nehéz munkát s megédesíti a fáradalmat. Magyarországon e napokban zárulnak be az iskolák kapui, ahol tíz hónapon át folyik az a csöndes, áldásos munka, amelyet annyiszor hasonlítanak össze a földmivelő munkájával. S épen most, mikor eg3' fáradtságos év végére jutva a nagyközönség elé akarunk állani, hogy mint a nemzeti kultúra egyszerű munkásai számot adjunk végzett munkánkról, lelkünkben még nagyobb erővel ébred fel, mint bármikor, annak a súlyos veszteségnek fájdalma, amey minket ez iskolai évben ért. Mert kidőlt sorunkból egy pályatársunk, a nemzeti kultúrának egy kiváló munkása, Ledníczky Ipoly, aki nagyobb rendet vágott, mint bárki más, aki viselte a nap meiegét és terhét, aki jókedvvel és örömmel végezte munkáját, amelyet könnyűvé tett neki nemzetének, fajának rajongó szeretete. Körülbelül egy féléve már, hogy csöndes sírjában pihen a megboldogult. aki életében pihenni nem akart, és szivünk még most is sajog fájdalmában, ha veszteségünkre gondolunk.