Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

11 Olyan nehéz is beletörődni az elmúlás gondolatába ! Olyan nehéz megszokni, hogy nincs többé közöttünk az, aki munkatársunk volt, aki ugyanazon eszmék szolgálatában állott, mint mi, akihez a rendtársi és baráti szeretet erős szálai fűzték a lelkünket 1 Pedig hiába ! 0 már nincs többé ! Pihenésre zárult szemében nem lobog többé az izzó fajszeretet tüze, hogy lángra gyújtsa tanítványai lelkét ; ajka elnémult; nem beszél többé ősi dicsőségről, háromszázados fájdalomról ; még haragja is kialudt, amellyel csordultig tele volt a szive az ellen, aki ennek a háromszázados fájdalomnak okozója. Csöndes ember lett belőle. Földi porhüvelyéből talán nem maradt több, csak egy maroknyi por, hogy megtermékenyítse -azt az áldott magyar földet, amelyet annyira szeretett, s amelyről tudta, hogy e kívül nincsen nem­zete számára hely. Igen, elporladt a teste, mert Irszen porból lettünk és porrá leszünk, ámde lelke már ott van, ahol „nem lát halált mindörökké". És ez a gondolat, a halhatatlanságban való hit az, ami felzaklatott szívünknek megnyugvást adhat, hiszen az elválás csak ideiglenes, ott a síron túl újra látjuk egymást. E gondolatban vigasztalást találunk, de ez nem kisebbíti a veszte­ség nagyságát. Mert nemcsak minket borított gyászba az ő halála, hanem a ciszterci rendet is, melynek kiváló tagja volt s a magyar középiskolát, amely őbenne egy lelkes tanárt vesztett. Tanár volt ő, magyar tanár, még pedig a legjavából, telve fajsze­retettül, lelkesedéssel, kötelességérzettel. Úgyszólván cgcsz élete az iskolában folyt le; itt készült elő pályá­jára s ennek szentelte minden munkásságát. Épen azért élete nem gaz­dag változatos és érdekes eseményekben; egyszerű, szűk keretekben folyt az le, s az egyhangú kötelességteljesítésberr, de érdekessé és érté­kessé teszi pályáját az a munka, amely életének szűk kereteit kitöltötte. Ledniczky Ipoly, keresztnevén József 1849 augusztus 30-án szü­letett Gyöngyösön. Elemi iskoláit Budapesten, a középiskolát szülőhelyén és Egerben elvégezvén, 1868 szeptember 17-én a ciszterci rendbe lépett. Teologiai és egyetemi tanulmányainak elvégzése után letette az ünne­pélyes szerzetesi fogadalmat s 1874-ben áldozópappá szentelték. Tanári pályáját a pécsi főgimnáziumban kezdte meg, ahol 1874 — 1879-ig működött. Ekkor az egri főgimnáziumhoz került, amelyben 1893-ig tanított. 1893-tól kezdve 1907-ig a bajai főgimnáziumnak volt tanára. Főtárgya a történelem volt, erre tanította a magyar ifjúságot 32 esztendeig. S míg lelkesedve adta elő a nemzetek életében megnyi­latkozó örök igazságokat, hogy az ifjúságra nézve a történelem csak-

Next

/
Thumbnails
Contents