Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

Ü2 Szent Imrét szülte, a jövő, melynek, K. I. ti vagytok a képviselői. Igen, kilencszáz éve immár, hogy a magyar szentek virágos kertjében kinyílt az első liliom ; kilencszáz éve, hogy Árpád házának e kedves sarja megszületett. Kilencszázadik fordulója van az idén annak az esztendőnek, mely nemcsak Szent Istvánnak s az ő népének számára, hanem minékünk is oly bőséges esztendeje az örömnek, hogy századok multával is meríthetünk belőle. Hazám jövője, jer ünnepelni a multat a jelenben. Magyar ifjúság, sorakozzál Szent Imrének oltárához, emeld fel hozzá szemedet és szivedet ; hisz az volt ő is, ami vagy, s azzá kell lenned, ami ő volt. Lelked rokon az övével, hisz ifjú volt ő is, magyar volt ő is, keresztény volt ő is. Eszményképed ő, kinek követése dicsőségedre válik. Ám hogy ünnepünk méltó legyen a kiváló szenthez és a ritka alkalomhoz, M. T. Kedves Hallgatóim, ne álljunk meg a külsőségeknél, ne érjük be azzal, hogy itt megjelentünk az ő tiszteletére ; többet, többet tegyünk, mikor a sok is oly kevés, amit tiszteletére végezhetünk. Szenteljünk egy kis időt a vele való foglalkozásnak; mélyedjünk bele az ő egyéniségének ismeretébe; tekintsük közelebbről azt a képet, mely kilencszáz esztendőnek homályából is tisztán és világosan ragyog felénk; lapozgassuk történetét, mely nincs befejezve földi életének 24 esztendejével, mert hatásában máig is megmaradt, meg is kell maradnia. Valóságos műremek amúgy is ez a kép: mennél tovább szemléljük, annál több kedvesebbnél-kedvesebb vonást fedezhetünk fel rajta, annál jobban megvilágítódik Szent Imrének vonzó egyénisége. S amidőn a kellő perspektívára gondoltam, melybe e képet be kell állítanom, hogy mindenkiláthassa és lelki haszonnal nézhesse: a Példabeszédek könyvének egy helye jutott eszembe. Azt mondja a Szentlélek a nevezett ószövetségi könyvben: Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsősége az ő atyjok"! *') E szavaknak az a foglalatja, hogy az ősök és utódok dicsőségének kölcsönösnek kell lennie, hogy valamint az utódok nemes büszkeséggel tekintenek vissza dicső őseikre, azonképen nekik is arra kell törekedniük, hogy őseik példáját követve becsületet szerezzenek nevüknek, származásuknak. E kettős gondolatot fogom jelen ünnepi beszédemben kifejteni. És mivel Szent Imre herceg elsősorban a magyar kath. ifjúságnak védőszentje, természetesnek fogja találni minden ember, ha fejtegetésemben magam is főkép fiatal hallgatóimhoz, intézetünk ifjúságához fordulok. „A fiak dicsősége az ő atyjok". Kedves Tanítványaim, nagy igazság rejlik e szavakban. Mint a napsugárnak a legparányibb virágocska 1) Példab. 17, 6.