Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

iiá is örvend, mint a legkisebb lepke is vigan sütkérezik a verőfényben : úgy örül a késő utód is az elődök dicsőségének, melyből egy-egy sugár mintha őreá is is verődnék vissza. „Császárról szól a francia fiának,, *) — mondja a költő, jelezve azt a lélektani igazságot, hogy az ember mennyire szereti saját magára vonatkoztatni azt a dicsőséget, melyet olyasvalaki szerzett, aki bármi néven nevezendő oknál fogva közel áll hozzá. E lélektani törvény alapjára helyezkedve, nektek is szabad, sőt kell is büszkéknek lennetek Szent Imre hercegre. M. T K. Hallgatóim, tán paradoxnak látszik ez állítás, hogy kilencszáz esztendő multával is magasztaljuk történetünknek azt az alakját, ki fiatalon halt meg, mielőtt beválthatta volna nemzetének hozzá fűzött reményeit, mielőtt országraszóló tetteknek végbeviteléhez ideje vagy alkalma volt volna. Igaz, Szent Imre nem volt honszerző Árpád, nem volt dicsősége népének, mint atyja, nem volt dicsőséges hadvezér, mint Szent László, sem szerencsés kezű kormányzó, mint Hollós Mátyás, az igazságos — minő alapon s minő jogon áldozunk tehát emlékezetének ? Ezeréves multunknak látszólag csak kis tényezője ő; mivel szolgált tehát rá arra, hogy népe áldva emlegesse őt ? Mélyen Tisztelt Hallgatóim, ez az épen, amiért az imént azt mondottam, hogy a mai nap legfőképen az ifjúság ünnepe. Mert Szent Imre egyéniségének mérlegeléséhez és megértéséhez nem a történetbúvárnak rideg szeme szükséges ; e fiatal szívbe csak ifjú lélek tud úgy betekinteni, hogy minden mélységét, minden fönségét meglássa. Szivárványhoz hasonlít az ő egyénisége, melyet a tudós száraz magyarázattal megértet, de a gyermeklélek számára egy rejtelmes, gyönyörűséges világnak pompás hídja marad. Szent Imre lelkében az ifjú lélek legelébb is a mélységes vallásosságot csodálhatja. Sajátságos tünemény, hogy minden népnek akkor van a legtöbb szentje, mikor megtér. Pedig a pogány világnézetről való lemondás és a keresztény eszmekörbe való belehelyezkedés nem könnyű munka ; s mégis ekkor világított legfényesebben a tartóra helyezett világosság, ekkor termett legbőségesebb gyümölcsöt az isteni vetőmag, akkor hozott legtöbb kamatot az égi királynak talentumja. Szent Imre herceg példája is mutatja ezt. Alig kezdték meg a kereszténység terjesztését, az ő lelke máris fölemelkedik a keresztény tökéletességnek eszményi magasságába. Mózesként fölmegy az igaz jámborságnak hegyére, hogy társalogjon az Úrral és tulajdon szivét" nyújtsa oda kőtábla gyanánt és helyett, hogy Eötvös : Búcsú. 8