Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1907

103 volt szentelve és buzgó imádságban kértük a Mindenhatót, hogy óvja, áldja, tartsa meg a mi jóságos atyánkat még igen sokáig. I. Változások a tanári testületben Intézetünk kegyura, a zirczi apát, Dombi Márk dr. tanárt megrendült egészségének helyreállítása végett egy évre ideiglenes nyugalomba helyezte, Palotai Irént pedig Szentgotthárdra tette át segédlelkésznek. Megüresedett tanári székeiket Chinorányi Ede és Bárdos József dr. rendes tanárokkal töltötte be, akik eddig a székesfehérvári főgimnáziumban működtek. Schiff József dr. világi helyettes tanár helyére, aki ideiglenesen volt alkalmazva, Wéber Arnulfot küldte, aki intézetünkben kezdte meg tanári működését. Az ily módon kiegészített tanári testület alig alakult meg, máris nehézségekkel kellett megküzdenie. , Az isteni Gondviselés súlyos megpróbáltatást küldött reánk. Ledniczky Ipoly társunk, aki már a múlt iskolai évben betegeskedett s a vakációban súlyos operáción esett át, nem tudott beállani a munkások sorába, bár senki közülünk nem vágyott jobban az iskolába, ahol a nemzet jövendőjének: az ifjúságnak nevelése és tanítása folyik. Ujabb baja támadt: a szemgolyó háta mögött egy daganat, amely veszélyeztette szemevilágát. Budapestre kellett sietnie, hogy egy újabb operációnak vesse alá magát. Épen Veni Sancte napján, amikor mi a Szentlélek Isten segítségül hívása mellett megkezdtük az új iskolai évet, búcsúzott el tőlünk, hogy elinduljon arra az útra, amelynek végén, hogy mi várakozik reá, nem tudta, csak sejtette. Mi, bízva erős szervezetében, bár félénken, azért mégis reménykedtünk, hogy minden jóra fog fordulni. Csalódtunk. A második operáció sikerült ugyan, azonban szegény társunk teljesen megtörve tért vissza közénk. Arra gondolni sem lehetett többé, hogy tanítson. Ezzel ő maga is leszámolt, s igy elszakadván a legerősebb kötelék, amely lelkét ide a a földhöz kötötte, szervezetének ellenálló ereje egyre csökkent. Betegsége teljesen erőt vett rajta, s bár mindent megpróbált az orvosi udomány s a legnagyobb testvéri szeretettel és gondossággal ápoltuk őt, mégsem tudtuk az életnek megmenteni. 1908. jan. 14-én, hajnalban, miután már ejőbb elkészült a hosszú útra s lelkét a bűnbánat, a szent útravaló és az utolsó kenet szentségeivel megerősítette, sok szenvedés után elhúnyt az Úrban. Január 16-án délelőtt mutattuk be az Úrnak kedves megboldogult társunk lelkeüdveért a szentmiseáldozatot s ugyanakkor helyeztük hült tetemeit örök nyugalomra a boldog feltámadás reményében.