Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906
30 következő kérdéseket: Milyen hibádat tetted ma jóvá ? Mely vétkednek vagy rossz szokásodnak állottál ellen a nap folyamán ? Mennyit javultál ? A harag azonnal veszít hevességéből, ha tudja, hogy minden este hiró elé kell állnia ? Hát ha más indulatoskodik, miként bánj vele ? Meg ne fenyítsd, sőt még csak haragra se gerjedj iránta, mert ezzel legföljebb olajat öntesz a tűzre. Legjobb, ha szerető nyájassággal közelítesz feléje, kivévén, ha olyan hatalmas személy volnál, aki még a haragot is lecsillapíthatja. Ilyen volt teszem a dicsőült Augustus császár! Egy alkalommal ugyanis Vedius Polliónál volt ebéden. A pazar fényű lakomát nagyon megzavarta az a körülmény, hogy a szolgák egyike a háziúrnak egy mesés értékű kristályedényét összetörte. A haragra lobbant gazda elfogatta, és hogy valami különös módon lakoljon ügyetlenségeért, a szerencsétlen rabszolgát a halastavába akarta dobatni, rendkiviili nagyságú angolnáinak. A szogény fiú véletlenül kisiklott üldözői kezéből, és a császár lába elé borulva nem kegyelemért könyörgött, hanem egyedül azért, hogy ne vessék oda étkül a halaknak. A császár nagyon felindult a kegyetlenkedés ezen új módján és a fiút kivégeztette ugyan, de szeme láttára összetörette a büszke háziúr összes kristályedényeit, a halastavat meg betöinette. Lám, Caesarnak ilyen fenyítéshez kellett folyamodnia; de jól használta hatalmát! Különben miért is haragszol szolgádra ? miért neheztelsz uradra, királyodra ? miért dühöngsz saját pártfogoltadra ? Várj egy kissé, úgyis itt leselkedik a halál, mely teljes egyenlőséget teremt közöttünk! . . . Hiszen míg széjjelnézünk, és — mint mondani szokás — egyet fordulunk, már rajtunk üthet a halál! Dun respicimus, quod aiuut, vermmusque nos, iam mortalitas aderil! * * * Másik művében, a „de clementia" címűben a bölcs nevelő a következő szép tanácsokkal szolgál kegyetlenségre hajló ifjú császárának. —• Föltettem magamban, Nero, hogy számodra az irgalmásságról irok. Tettem pedig azért, hogy némileg tükröt tartsak eléd, és bemutassalak tennenmagadnak. Mert igaz ugyan, hogy a jó valódi gyümölcse már önmagában rejlik, és az erény magán kívül nem találhat méltóbb jutalmat, mégis hasznos szemügyre vennünk és megvizsgálnunk a tiszta lelkiismeretet; azután ügyet vetnünk ama roppant zavargó, lázongó és tehetetlen sokaságra, mely, ha jármát széttörte, egyaránt ujjong a más mint a saját maga veszedelmén, és így szólnunk minmagunkhoz :
