Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

31 — íme a halandók mérhetetlen tömegéből engem szemeltek ki, hogy ezen a földön az istenek helyét betöltsem; a/, összes nemzetek fölött én vagyok az élet és halál ura 1 Az én kezemben van letéve minden egyesnek sorsa, a szerencse az én ajkammal mondatja ki, hogy mit szánt ennek vagy annak a halandónak ! Államok és népek a mi feleletünkből merítik örömük forrását! Semmi sem virulhat, csak amire mi kegyesen rámosolygunk! A sok millió kard, melyet békés hajlamunk leköt, egy intésünkre mind kirepül hüvelyéből! Minő népek törültessenek el a föld színéről, melyek költözzenek ide vagy oda, kiknek adjunk szabadságot vagy kiktől raboljuk el, melyik királyt tegyük rabszolgává, vagy kinek fejét ékesítsük fejedelmi koronával, mely városok omoljanak össze vagy melyek emelkedjenek ? — mind egyedül mi tőlünk függ. Ilyen szédítő hatalom birtokában a harag egyszer sem csábított jogtalan büntetésekre; nem késztetett rá sein a fiatalos hevesség, sem az emberek vakmerősége vagy mogátalkodottsága, mely gyakran a legnyugalmasabb kebelből is kiöli a türelmet,'; sem a nagy birodalmak kegyetlen dicsősége, mely csupán megfélemlítésben akarja fitogtatni hatalmát. Ám az én fegyverem nemcsak, hüvelyében van, hanem le is van láncolva. Még a legaljasabb vérrel is takarékoskodom. Ha más mentsége nincs, már pusztán emberi nevénél fogva is szeretek mindenkit. Szigorúságom rejtekben, kegyelmem-irgalmam mindig kéznél . . . Kihez is illenék jobban az irgalmasság, a könyörület, mint királyokhoz és fejedelmekhez ? Mert mit árthat e^y magánember kegyetlensége ? Ellenben a fejedelem kegyetlenkedése.valóságos háború! Principum saevilvi bellum est! Ősatyád, Augustus császár is, jó fejedelem volt, aki valóban megérdemelte „a haza atyja" nevét . . A rászórt becstelen szavakon nevetett, és ha sújtania kellett, látszott rajta, hogy neki is büntetés a •— büntetés. Csakhogy mindezt öreg korában tette. Fiatal korában bezzeg izzott a haragtól és sok olyant elkövetett, amire nem szívesen fordítá vissza szemeit. Látod, én az ilyen kimerült kegyetlenséget már nem nevezem könyörületességnek . . . — A nagyságnak az a legfőbb átka, hogy kisebbé nem lehet: Est luiec summa mat/nitudinis servitus, non posse fieri minorem. De ez a kényszerűséged, Néróm, közös az istenekkel. Te is oda vagy láncolva trónusod magaslatához! Fastigio lun affixus es! Mily sok nem szabad neked, amit a te jóvoltodból mi nyugodtan élvezünk! Én a város bármely részében járhatok szabadon, félelem,