Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

29 De az ilyen szomorú siralomházat, az ilyen fejedelmi udvart mi nem akarjuk vigasztalni. Mit nyögsz, esztelen ? Minden szolgaságban nyitva a szabadság útja. Bárhova tekintesz, ott a bajok vége ! — mondja Seneca a stoikus bölcselők kárhozatos elvével, az úgynevezett „patet exitus !"-szal. Mennyivel szebben járt el Anliijoims!'-) Mikor ugyanis két közkatonája a királyi sátor közelében azt tette, amit az emberek nagy kockázattal, de a legszívesebben cselekesznek, t. i. királyukról rosszat beszéltek, Antigonus félrehúzta a sátor vékony vászonfalát, mely a beszélgetőktől elválasztotta, és így szólt hozzájok: — Menjetek távolabb, hogy a király ne hallhassa beszélgetésteket! Ugyancsak Antigonust egy éjjel nagyon szidták katonái, hogy oly átkozott rossz útra és oly feneketlen sártengerbe vezette őket. A türelmes király oda ment hozzájok, és miután ügyes segítségével a kátyúból kikeveredtek, ezen szókat intézte katonáihoz : —- Am szidjátok mint a bokrot Antigonust, akinek hibája benneteket ebbe a nyomorúságba juttatott; de azt ezután áldjátok, aki ebből az örvényből kisegített! Vagy mit tett Fülöp, Nagy Sándor atyja? Egy izben a hozzá küldött athéni követséggel színe elé került a szókimondásáról hírhedt, durva Demokhares is. A hatalmas király szívesen fogadta a görög küldöttséget, és végül ezt a kérdést tette föl nekik : — Mivel tehetnék az athénieknek legkedvesebb szolgálatot? — Ha felkötöd magad, felelt Demokhares. A követek elhűltek, de Fülöp lecsillapítá őket e szavakkal: — Ti pedig, többiek, vigyétek hírül Athén városának, hogy sokkal gőgösebbek azok, akik ilyesmit mondanak, mint akik az ilyen beszédet megtorlás nélkül végig tudják hallgatni ! Ha tehát megbántanak vagy megharagítanak, kérdezd meg mindannyiszor tenmagadtól: — Hát hatalmasabb vagyok-e én Fülöp királynál, kit pedig büntetlenül lehetett gyalázni ?! Azután, ha nyugovóra hajtod fejedet, tedd föl mindig Sextiussal a 1} Ahol a kereszténység szelid tana az Isten akaratán való megnyugvást parancsolja, melynek önkényesen eléje vágni nem szabad, a stoikus bölcselet kárhozatos jeligéjével : „Nyitva a menekülés útja!" „Patet exitus!" —nemcsak megengedhetőnek, de kívánatosnak hirdette az öngyilkosságot. Az ilyen helyek olvasásánál érezzük különösen Erasmus szellemes mondasának igazságát: „Si legas illum (sc. Senecam), ut paganum, seripsit christiane ; si, ut chlistianum, seripsit paganice." 2) Antigonus makedoniai király volt, de nem N. Sándor nagyatyja, miként- Séneca tévesen mondja, csak egyik előde.