Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

27 együtt él az emberrel; igy veszti cl élét minden durvaság a szelídség állandó hatása alatt. Caeliust mindenki mérges szónoknak ismeri. Egy ízben egy mesés türelmű ügyfelével vae.sorált, akinek ugyancsak sokat el kellett nj'elnie, hogy dühös védőügyvédjével össze ne tűzzön. Költette magában, hogy mindent ráhagy, akármit mond is. Caeliust azonban az is szörnyen bántotta, hogy mindenre fejet bólint, és mikor már nem birta tovább, így rivallt rá: „Ugyan mondj már egyszer ellent, h gy ketten legyünk ide benn." De barátja türelmességén megtört minden hevessége, és szép csöndesen elhallgatott. Az indulatos természetűnek a nehezebb tanulmányokkal is fel kell hagynia, vagy legalább is kimerülésig nem szabad űznie. Mert régi mondás, hogy a fáradt ember mindenbe beleköt! .1 Jussu rixum quaeri! Ezt talán költemények, amazt pedig tanulságos történetek olvasása csillapítja le. Pythagoras indulatosságát lantjátékkal szokta elverni. Különben nem is jó mindent észrevenni vagy meghallani. Nem akarsz haragra gyulladni ? Ne légy kíváncsi! Erős lélek akárhányszor tréfával üti el a dolgot. Sokrates csak ennyit mondott, midőn arcul csapták : Kár, hogy az ember nem tudhatja előre, mikor kellene sisakkal kijönnie! Ha érezzük, hogy már-már felfortyanunk, igyekezzünk megakadályozni a harag külső megnyilatkozásait. Ne engedjük, hogy szemünk kigyulladjon, arcunk lángba boruljon és eltorzuljon. Ha ez sikerült, lassan-lassan bensőnk is lecsillapul. Sokratesnál az volt a harag legbiztosabb jele, hogy keveset beszélt és szavát halkította. Látszott, hogy ilyenkor önmagával küzd. Hazanépe ilyenkor bátran szidhatta, ő legfeljebb derülten mosolygott amiatti örömében, hogy haragját észrevette ugyan mindenki, de senki sem érezte. Legjobb, ha ismert gyarlóságaink akadályairól már eleve gondoskodunk és lelkünket úgy fegyelmezzük, hogy a váratlan és súlyos megrázkódtatásokra se érezzen haragot; vagy ha valami nagy, szinte elviselhetetlen méltatlanság érne bennünket, szivünk mélyébe zárjuk és fájdalmunkat semmivel se nyilvánítsuk. Hogy mindez lehetséges, kitűnik, ha a rendelkezésünkre álló számos példából egy-kettőt felemlítünk. Ezekből egyúttal azt is megtanulhatjuk, mily nagy rossz a harag, főleg a világ hatalmasainak kezében, és mennyire elnémulhat az indulat, ha a nagyobb félelem békót rak rá. Erre Seneca, mintha csak előre látná a maga szomorú sorsát, vagy mintha a maga álláspontját akarná menteni, egész sereg példát hoz föl és keserű humorral vonja le mindegyikből a tanulságot.