Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

21 De hát nem szükséges néha a megfenyítés sem ? Hogyne ? csak okosan és jó szívvel alkalmazzuk; mert az ilyen okvetlenül használ, ha mindjárt ártás látszata van is. Miként némely elgörbült lándsanyelet megtüzesítünk, hogy kiegyenesíthessük : úgy a hibás elméket testi és lelki fájdalom árán javítjuk. Az orvos eleinte az enyhébb szereket próbálja ki, és csak végső esetben vág eret, vagy nyúl kíméletlen kézzel a beteg testrészhez. A törvény őre is kezdetben szelíd szóval igyekszik hatni; ajánlja a kötelességek teljesítését, keltsen vágyat a tisztességes és méltányos iránt, gyülöltesse meg a vétket és magasztalja az erényt. Azután kezdjen a szomorúbb hangba, intsen és dorgáljon. Később forduljon az enyhébb büntetésekhez. A kivégeztetést azonban a legvégső esetben alkalmazza, hogy csak az vesszen el, akinek pusztulása magának a veszendőnek is érdekében áll. A biró eszerint gyalázattal kergeti ki az elitéltet az élők sorából. Nem azért, hogy büntetésében gyönyörködjék, (mert a bölcstől távol áll az ilyen embertelen vadság!), hanem, hogy mindenkinek okulására szolgáljanak, és akik életükben használni nem akartak, legalább haláluknak lássa hasznát az állam. Tehát az ember természete nem vágyik büntetés után, és azért a harag sem természetes, mert megtorlásra áhítozik. De ha nem szép és természetes, talán hasznos legalább néha a harag? Lelkületünket fölemeli és feltüzeli. Nélküle a bátorság háborúban sem művelhet semmi dicsőt s nagyot. Némelyek szerint hát nem megszüntetni, hanem mérsékelni kell a haragot és korlátozván túlságos csapongását, rövidebb pórázra kell fognunk. Azt kell belőle megtartanunk, ami nélkül a tetterő eltesped, a lélek elevensége pedig megbénul. Ám sokkal könnyebb a veszedelmes elemet kizárni, mintsem kormányozni ; könnyebb be sem fogadni, mintsem mérsékelni, ha már egyszer befogadtuk, mert akkor féket nem tűr. Aztán az okosság, ha kezében a gyeplő, csak addig rendelkezhetik, míg az indulat erejét nem szegi. Miként a lejtőn megindult test nem ura többé önmagának, sem a hajított tárgy meg nem állhat, hanem hanyatthomlok rohan a mélybe: úgy a lélek is, ha már a szeretetnek vagy más indulatnak engedte át magát, a rohanást többé vissza nem tarthatja. Önsúlya és a bűnök bukásra, esésre hajló természete szükségképpen magával rántja az örvénybe. Legjobb a harag első ingerét rögtön elfojtani. Az ellenséget a határon kell feltartóztatnunk. Mert ha már bejutott és a kapukon belépett: a foglyoktól föltételeket, módozatokat el nem fogad. Aristoteles mégis szükségesnek mondja a haragot. Ha egész lel-