Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

20 -— Az a kívánságod, kezdi művét Seneca, hogy mondjam el, miként csillapítható a harag. Nem utolsó kérdés, mivel ez az indulat fölötte zabolátlan és rettenetes. Legjobb lesz szeme közé néznünk ! Nézd csak, minő rút a haragos ember! Szeme ég, szinte szikrázik ! Arcát vörösség futja bs, hiszen minden csöpp vére felforr szive mélyéről. Haja borzas, égnek mered, lélckzete nehéz, ziháló, szinte elfúló. Ajka rángatódzik, fogát csikorgatja, lábával a földet verdesi, toporzékol, testének minden porcikája reszket! Igazán bátran mondhatja az ember az ilyen állapotot ideig-óráig tartó őrültségnek. Iram esse hrevem insaniam! Ez a legrövidebb út a tébolyodáshoz! Sextius

1) szerint egy haragos ember véletlenül tükörbe pillantott. Oly nagy zavar fogta el, amint észrevette éktelen elváltozását, hogy azonnal megszűnt haragja. Pedig az a tükör mily kevéssé mutatja a harag valódi rútságát! Így is, mikor a húson, csontokon és annyi akadályon át tör elő, mily undok és visszataszító! Mi lenne, ha mezítelenül, igazi orcájával lépne elénk a harag, ez a „fegyvertelen háború" ! ? Nézzük csak hatásait, az általa előidézett károkat ! Nincs dögvész, mely többe került volna az emberiségnek. Vedd szemügyre a gyilkosságokat, mérgezéseket, városok meg egész népek pusztulását! Vess egy futó pillantást a lángba borult vidékekre és tekintsd a legvirulóbb városok alig látható romjait: mindezt a harag döntötte le! Mert a harag bosszúért liheg és arra áhítozik, hogy az ember béketemplomának szánt kebelében lakozzék, és így az emberi természettel sehogysem illik össze. Az emberi élet ugyanis egyetértésen és jótetteken épül fel. Nem rettegés, hanem kölcsönös szeretet fűzheti csupán össze a társadalmat. dikból is szedegetnünk. De örömest, sőt valóságos gyönyörűséggel végeztük ezt a munkát, mert minél inkább elmélyedtünk ezen érdekes könyvek olvasásába, annál jobban tudtuk méltányolni Diderot-nak következő lelkes szavait: „O, ha előbb olvashatom Seneca műveit! O, ha harmincéves koromban megismerkedhettem volna az ő elveivel, mennyi élvezettel volnék adósa a bölcselőnek, és ami a fő, mennyi fájdalomtól megkímélhettem volna magamat.! Abban a korban, melyben már többé nem igen szoktunk megjavulni, olvastam Senecál, nem csekély hasznára enmagamnak és mindannak, ami csak körülvesz. O, menynyire gyűlölöm Seneca kisebbítőit!" ') Sextius bölcselő, ki nagy hatással volt Írónkra. „Virum acrem, graecis verbis romanis moribus pkilosophantem", mondja róla Seneca.