Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1906

14 író. Romlott az egész légkör! A vagyon- és személybiztonság teljes hiánya, meg a folytonos aggodalom reszkető és szolgalelkűségre kész állammá, „civitas pavida et servitio paratá"-vá

1) tette Rómát, a világ legelső városát. Úton-útfélQn csak ez a szálló-ige hangzik : „Crede mihi, bene qui latuit, bene vixit!"

2) Hidd el, csak rejtekben élhetünk igazán boldogul! így lett a servitium, a szolgalelkűség és az otium, a polgárokra ráerőszakolt nyugalom, a császárság leghatalmasabb fegyverévé, mely képes volt az emberi szívnek összes ideálját megsemmisíteni. A társadalmi élet is éppen ilyen sivár képet mutatott. Rómában akkoriban óriási gazdagság gyülemlett össze. Jellemzetessége miatt csupán Apicius esetére hivatkozunk, ki egyetlen lakomára királyi vagyont költött. Mikor aztán összeszámította és látta, hogy csak másfél millió koronán fölül maradt néki, megmérgezte magát, mert, úgymond,

8) nincs kedve tovább élni akkora — szegénységben ! A bőségnyujtotta élvezetekkel annyira elteltek az emberek, hogy a nagyurak márványpalotáikban „cella pauperum"-ot

4) építettek maguknak, egy hitvány kamarát, hol a szegénység egész nyomora, összes nélkülözése látható volt. Itt ettek és ittak bizonyos napokon, hogy az elégedetlen gazdagság a kuporgó szegénység utánzásában kéjeleghessen. Kénytelen — kelletlen elnagyolt jellemzésünkre keresve sem találhatnánk ékesebb koronát Vörösmarty következő sorainál: „Csatákkal bősz és pártokkal viszályos Idők, melyekben ádáz még a béke is; Hol orgyilok, csel, méreg, hitszegés És honfi háború, testvérölés Váltják föl egymást borzasztó cserével. Istentelen kor! . . ,"

5) II. Seneca életrajza. Seneca egész élete szakadatlan küzdelem volt a fentebb vázolt korszellemmel. Családi öröksége volt, mi mellett élete fogytáig kitartott. >) Tac. Hist. IV. 2. 2) Ovid. Trist. III. 4, 25. 3) Seneca az esethez ezt a megjegyzést fűzi: „Quanta luxuria erat, cui sestertium centies egestas fűit?!" Sen. ad Helviam 10, 3. ->) Sen. Epist. 100, 5. 5) Vörösmarty, Czillei és a Hunyadiak IV. felvon.