Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

I. Kálmán Kolos. 1862 1905. Ez .évi Értesítőnk első lapjait ismét gyászjelentés foglalja el. Gyászjelentés, mely elmúlásról, halálról beszél, milyen elszomorító dolog e könyvben, amely életet, munkát tüntet fel, s egy szebb és jobb jövő reményeivel biztat! A megboldogult, akinek e sorokat szenteljük, a munkának osztályosa: a magyar ifjúság nevelése és tanítása által a szebb és boldogabb jövő egyik kiváló munkása volt. Élte derekán sújtotta le őt a halál, amely elragadta körünkből. Lelke telve volt még gondolatokkal, amelyekkel az ifjúság lelkét gazdagíthatta volna ; szíve nemes érzésektől dobogott, amelyeket átültethetett volna még tanítványai szívébe; akarata tenni, dolgozni vágyott, hasznosat, jót, szépet a nemzet jövője: a magyar ifjúság érdekében. De hasztalan! A lélek erős volt ugyan, ámde a test gyönge. S megállott a szív, amely oly szeretettel dobogott az ifjúságért; pihenésre zárultak a szemek, melyekben a tettvágy tüze lobogott; örökre elnémult az ajak, amely a tudomány igéit hirdette. Az elmúlás, a hervadás, a halál, bármely alakjában, fájó érzéseket kelt ,lelkünkben. Meghatva állunk meg az agg koporsójánál is, aki az élet harcait végigharcolta s aki testben-lélekben megtörve tér örök nyugalomra. De mennyivel megindítóbb, mennyivel megrázóbb, ha legszebb férfi korában látjuk kidőlni sorunkból azt, akire, a természet rendje szerint, még az évek hosszú sora várakozott volna, s akit, mint sorsunk-