Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

38 Értjük, ha valaki elmondja, hogy Toldi Miklós a Laczfi nádor seregével való találkozás után haragosan ballagott hazafelé, de szinte magunk előtt látjuk a haragvó Toldit, mikor a költő igy rajzolja elénk: Mint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szemepillantása. Egész részletesen le lehetne írni a szerelmében csalódott Szép Ilonka hervadását, s mégsem lenne olyan szemléletes, mint mikor Vörösmarty azt mondja róla : Hervadása liliomhullás volt. Milyen szemléletes képét adja például Aranynál az úra vállára borúló Rákóczynénak ez a néhány szó: Ingó-bingó rózsabokor vállamon, vagy a törvényszék előtt síró Ágnes asszonynak ezek a sorok: Nosza sírni kezd, zokogni, Sűrű záporkönnye folyván; Liliomról peryő harmat, Hulló vízyyömjy hattyú tollán.. A szemléletességgel együtt jár a hangulatosság is. Ha élénken előttünk áll a tárgy, hatását is jobban érez/ük, s igy a költő a lelkében feltámadó képeket a hasonlító képzettársítás útján nemcsak jobban szemlélteti, hanem egyúttal jobban is érezteti. Ebben van másodsorban nagy jelentősége a hasonlító képzettársításnak. Ezen kapcsolatok útján a költő egy-egy érzéki képben megörökítheti az érzéseknek legfinomabb árnyalatait, a szív legkisebb megmozdulását, a sejtelmeket, a futó hangulatokat is, amelyeknek kifejezésére máskép nem volna elég gazdag a nyelv. Milyen szemléletes és milyen hatásos például Petőfinél a nyári napnyugtának mélabús hangulata: Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét, Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. (Alkony.) De a képzettársítás nemcsak arra képes, hogy elénk állíthat ismeretlen dolgot, jobban megvilágíthat, színezhet, határozottabbá tehet