Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905
36 hogy milyen boldog volt akkor, aranyos fürtjeihez akkor még nem illett a szenvedés. Ám azóta az élet megviselte, ifjúsága kopár volt, tűrt, remélt, megalázva élt idegenek között, csak az Úr imádsága volt vigasztalója a nehéz után s az Isten akaratában vaíó megnyugvás. (Imakönyvem.) Mindakét költeményben vannak olyan képzetek, amelyek ami lelkünkben is felébredhetnek, valami kis tárgy szülőföldünket vagy jó anyánk képét hozza elénk, de ami Arany Jánosnál és Reviczkynél ezekhez fűződik, az már egyéni képzettársítás; a múlt álmainak, örömeinek, szenvedéseinek összeszövődése a jelennel teljes egyéni képeket újít fel a két költőnél. Különben az átlagos és egyéni képzettársítás külön-külön ritkán fordúl elő, a legtöbb művészi alkotásban vegyesen találjuk mindakettőt. így például az epikus költésben inkább az átlagos képzettársítás uralkodik, amely legjobban megfelel e műfajok objektív természetének, ámde azért megvan az egyéni képzettársítás is, beleolvadva a művészi érzésbe, meleget árasztva az átlagos képzettársítástól felkeltett képekre és színezve azokat. Sokszor azonban olyan erősek az érzések, amelyekkel az egyéni képek járnak, hogy megakasztja az objektív képzettársítás képeit, s ilyenkor az eposzban a legszebb lirai reszleteket találjuk. Szép példát nyújtanak erre Arany Jánosnál, aki pedig a legobjektivebb költő, az úgynevezett Piroska-strófák. (Toldi szerelme, Vl-ik ének, 1—6.) Midőn Arany költői képzelete a magyar középkor képeit gazdag változatosságban tünteti föl előttünk, s a költő teljesen beleéli magát a rég letűnt századokba, egyszerre csak nagy erővel ragadja meg lelkét a jelen. A Piroska név, eszébe juttatja kis unokáját, leányának kis árva leányát, aki nevét a költő álmaiból vette ; eszébe jut korán elhúnyt leánya, Juliska, s a költő megható sorokban ad kifejezést apai fájdalmának. E képek, amelyek a megtört szívű apa előtt feltámadnak, teljesen egyéniek, s egy pillanatra megakasztják az objektív képzettársítást. E Piroska-strófák, míg egyrészt Toldi szerelmének legszebb költői részei közé tartoznak, másrészt egyúttal világot vetnek a költő lelkébe, s megértetik velünk, hogy egyéb más okokon kívül miért készült el oly sokára a Toldi-trilógia középső része, hiszen még a panaszos ének sem mert enyhületet hozni az apa szívének. Az eszthetikai képzettársításban törvényszerűség uralkodik. Ezeket a törvényeket azonban könnyebb megállapítani az átlagos képzettársításnál, ahol a képek közötti kapcsolat világosabban látható, mint az egyéninél, amelynél sokszor az alkotó művész életének viszonyait kell ismernünk, hngy lelkének mélyire láthassunk.
