Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

:U családom tagja, vagy a legkedvesebb barátom háborgat is, rosszul esik ; lehet, hogy épen akkor zsarnoki kedvemben talál, indulatos vagyok, vagy elérzékenyülök a könnyekre fakadásig; vagy egekben járok és gyönyörködöm. Egy ajtónyitás, s az egész hangulatnak vége van. Újra kell kezdeni. Bele kell melegednem a tárgyamba; anélkül is lehet ugyan írni, hidegen, kiszámítva; hanem olyan munka is az aztán. Lehet, hogy szabályszerűbb, de én azt akarom, hogy az olvasó érezze azt a meleget, ami engem hevített". Mindezek azt bizonyítják, hogy a művészi alkotás mindig érzésben, hangulatban, indulatban születik meg, s csak egy lelki állapot van, amelyben költői mű nem jöhet létre, a közöny állapota. A lélek felindulása tehát megindítja a fantázia működését, s képeket idéz fel, még pedig vagy hasonlókat ahhoz a képhez, amely a hangulatot a művész lelkében felkeltette, vagy ellenkezőket. A példa világosabban beszél. A magyar szabadságharc leverése utáni szomorú időkben, az abszolutizmus egyik legsötétebb esztendejében, 1851-ben írta Arany János A dalnok búja c. költeményét. Lelkére nehezedik a nagy nemzeti fájdalom, amely csak szomorú, fájó képeket kelt föl benne. „Romok között andalog!" Hiába tárja fel előtte a megújuló természet szépségeit, a lomb sóhaja, a patak csörgő moraja nem ringatja őt ábrándokba, hiszen a tavasz virágot ápol, de mindössze ez az, amit a szabadságharcban elhullottak porából fel tud éleszteni; a lombsohaj olyan, mintha ezrek nyögése volna, akik mindent elvesztettek, s a patak csörrenése a nemzet rabláncait juttatja eszébe. Hiában próbálja elűzni a szomorú képeket, hiába próbálja felidézni a dicső harcokat, a hazaszeretet megragadó példáit, Petőfi alakját, Tyrtaeust, aki lanttal kezében, buzdította a csatát. Hasztalan! Én a kifáradt küzdelemnek Hanyatló korszakán merengek, Szemem alátekint . . . Késő, habár láttam virágát, Biztatnom a kidőlt fa ágát —• Virágozzék megint. Máskor ellenkező képeket idéz fel a művész, hogy nyomott hangulatától szabaduljon. Szépen megvilágítja ezt Vörösmarty Zalán (illámnak Előhangja, amely mintegy lírai költemény, s - jellemző világot vett a hangulatra, amelyben a Zalán futása megfogant.