Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

27 kitölti részletekkel, áthidalja, így alkotja újjá, művészivé, de mégis népiessé a lazán összefűzött anyagot. Szakasztott úgy történik az esemény, ahogy a népmesékben szokott. Az ifjabbik gyerek, az elnyomott, az üldözött, diadalmaskodik minden ármányon, testi erejével, kiváló lelki tulajdonságaival felküzdi magát s az egyszerű paraszt gyerek a királyi udvarba jut. Ezt mondja el a trilógia első része. Eszerint alakítja Arany János az Ilosvaitól átvett anyagot. Ami ez eszmének megfelel, azt átveszi, ami nem illik bele, elhagyja vagy átalakítja. A hősnek, akit a nép a maga naiv meséiben szeretetével elhalmoz, kiválónak, rokonszenvesnek kell lennie, akit szeretetünk kísér küzdelmei közepette. Az Ilosvai Toldija nem volt ilyen. Erőszakos, durva, kétszer is gyilkoságot követ el, Pesten a mészárosoktól odadobott májat elfogadja, a királyi konyhán edényeket mosogat s vizet hord a Dunából. Aranynak tehát átkellett alakítania a hőst. A királyi udvarban való szolgálat elmarad, mint amely nem illik a vitéz Toldi Miklóshoz. A bika megfékezése után a mészároslegények dobnak ugyan neki májat, hogy lerázzák a nyakukról, mert szégyenük Toldi előtt gyávaságukat, de Miklósban sokkal több az önérzet, hogysem elfogadná. A májat egy kóbor kutyának adja oda. Inkább éhezik, hogysem lealacsonyítsa magát. A gyilkosságot meghagyja Arany János, de csak az egyiket, azt is megokolja. S mily, művészi a megokulás! Megalázva, vérig sértve a gúnyolódó szolgák közé dobja a malomkövet, amely egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála. Hogy Toldy Miklós megszánja az özvegy asszony siralmát, akinek a cseh két vitéz fiát megölte, s megállja nékie boszúját, ez Miklós nemes szívére mutat. Ezért ezt át is vette Arany, de kiszínezve még hatásosabbá teszi és szervesen beleilleszti a szerkezetbe, amelynek minden kis része láncszemként kapcsolódik egymásba. Toldi Miklós a párviadal előtt llosvainál is az Isten nevét említi, s miután fejét vette a cseh Mikolának, minden marháját az özvegyaszonynak adja. Ez Miklós vallásosságára és önzetlenségére mutat. E két vonás is megfelel Arany céljának, tehát meghagyja, csak kimélyíti s természetesebbé, valószerűbbé teszi. S ezeken a jellemvonásokon kívül, amelyek még nem jellemzik minden szempontból Miklóst, Arany újakat költ. Látjuk Toldit mindenféle körülmények között, látjuk felindúlásában, haragjában, szomorúságában, kicsapongó jókedvében. Tisztán áll előttünk; belepillantunk lelkébe, s megszeretjük őt, mert megtaláljuk benne mindazt, ami a magyar ember természetében jó, szép és becsülésünkre méltó, szóval mindazt, ami igazi magyar.