Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

23 adatának csak azt vallja, hogy a természetet utánozza s az életnek egy darabja legyen, realizmusnak, naturalizmusnak vagy verizmusnak. Mindakét irány csak mint véglet veszedelmes a művészetre, vagyis ha úgy fogjuk fel, hogy egyik kizárja a másikat s nem egymás kiegészítésére szolgálnak. Némely korszaknak az idealizmus, a másiknak a realizmus az uralkodó iránya, amely a politikai és társadalmi törekvésekben épúgy megnyilatkozik, mint a művészet alkotásaiban. Az idealizmus felé haladó művészi alkotásnak különböző fokozatai vannak. Mint végletnek hibája abban rejlik, hogy a jellemző vonásokat egymásra halmozza, a természetet, a valóságot elhanyagolja s igy olyan világot alkot, amely a természettel ellenkezik. Szereti az általánosítást, az elvonást, az egyénit pedig semmibe sem veszi. Alkotásaiból hiányzik az élet melege, a valószerűség. Hogy az eszmét minél jellemzőbben lejezze ki, az egyéni vonásokat elhagyja és fajképeket, típusokat alkot. Kisfaludy Sándor Hegéiben a múltat akarja dicsőíteni a sivár jelennel szemben, s a régi magyar nemes törzsökös erényeivel akar lelkesíteni s rajzol a régi magyar előidőkből nemes ifjakat, nemes szűzeket, akik a legnemesebb tulajdonságokkal ékeskednek, de mind egymás képire és hasonlatosságára vannak teremtve. Egyik épen olyan, mint a másik, semmi egyéni vonás nincs bennök, csak el vannak vonva az élettől. S ezen az úton eljut a művészet az élettelenségnek azon fokáig, mikor egy női alak a kezébe adott horgonnyal a reményt, a másik, akinek szeme be van kötve s mérleget tart kezében, az igazságosságot ábrázolja; mikor az eposzokban a személyesített Visszavonás, Béke, Irigység stb. intézik az esemény folyását. A realizmus mint véglet kizárja az idealizálást. Jelszava: dolgozd fel az életet, a természetet úgy, amint van, S hogy váltja valóra ezt az elvet a naturalizmus ? Úgy, hogy kiválasztja az életnek rút oldalát, fölkeresi a legritkább s a a legkivételesebb eseteket, a' szennyet, a piszkot s ilyenformán igazában nem a szép, kanem a rút kultusza lesz. Legfeltűnőbben láthatjuk ezt Zola és követőinek regényeiben, amelyekben a realizmus eljutott a legnagyobb szélsőségbe. Ha végigtekintjük a tárgyakat, melyeket ezek a regények földolgoznak, ott találjuk köztük az életnek minden szennyét és betegségét. Idegbántalmak, testi és lelki bajoknak öröklékenysége, állatiasság, a legborzasztóbb és legkivételesebb betegségek és bűnök vannak bennök összehalmozva, fölkutatva törvényszéki tárgyalásokból és lebujokból, ahol a nagyvárosok söpredéke és szemetje gyűlik össze.