Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

20 játszi illanással" kergeti a Vértes vadonában a pillangót, egyszerre elénk állítja Ilonka alakját. Amint a vadász megfogja s a leány rátekint: Rezzent kézből kis pillangó elszáll, A leány rab szép szem sugáránál. S mig Peterdi házában az öreg Peterdi s az ifjú vadász elbeszélgetnek s Hunyadiért és fiáért, Mátyás királyért isznak, Ilonka ott sürögforog körülöttük. Nem szól egy szót sem, teljesen érzelmébe olvad, csak „híven és hívebben bámulja a lelkes idegent". Ebben nyilatkozik a mély érzés, amely lelkét betölti. Csak a búcsúzásnál, mikor a vadásznak mennie kell, csak akkor árulja el magát. Emlékezzél visszatérni hozzánk, Jó vadász, ha meg nem látogatnánk. Szép Ilonka érzését és lelki küzdelmeit nem rajzolja a költő, de mily jellemzően és mily művésziesen érezteti velünk ebben a két sorban : S csendes a ház, ah, de nincs nyugalma, Fölveré azt szerelem hatalma. A költemény harmadik részében következik a csalódás. Peterdi és bájos unokája fölmennek Budára. Nagy a tolongás és öröm Buda várában, mert „győzelemből várják a királyt, aki Bécset vívó haragjában vérbosszút a rossz szomszédon állt". Ilonka „titkon aggó gondolattal" csak a vadászt keresi. S íme fölség érzetével jő a király, akiben Peterdi is, unokája is a vadászra ismernek. S mig köröskörül áldást kiált Mátyás életére a lelkesült tömeg, Haloványan hófehér szobornál Szép Ilonka némán és merőn áll. íme igy jut kifejezésre a költészetben is a lényeges, jellemző vonások kiemelésével a belső, a lélek. De még ez nem elég. A művésznek arra is kell törekednie, hogy az érzéki kép, amelyben eszméjét kifejezi, valószerű, eleven legyen. Az életben ugyanis a dolgok nem úgy jelennek meg, hogy csak fontos, uralkodó jellemvonásaik vannak, hanem sok apró, esetleges, talán