Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904
5 Nem is akarjuk mai gyászünnepünkkel felszaggatni a még mindig sajgó sebet; nem az a célunk, hogy könnyeket fakasszunk, hanem fölidézve Fölkér Gusztáv emlékét, növendékeink lelkében ápolni akarjuk a kegyelet érzését, s megrajzolva boldogult igazgatójuk életét, példát akarunk eléjök állítani. Mert, kedves fiaim, a ti volt igazgatótok élete nem gazdag változatos eseményekben, hiszen a munka és a kötelességteljesítés egyhangú keretében folyt le, de megtanuljátok belőle, hogyan kell munkálkodnotok édes magyar hazánk érdekében, s hogyan kell küzdenetek valamely magasztos eszme szolgálatában, feláldozva érte, ha kell, élteteket is, mint ő tette, ki fegyverrel kezében esett el a csatatéren, mint a jó katona. Szeretett igazgatónk, nyugodjál békében! Sírod fölött virraszt a mi kegyeletünk. A te kedves intézeted, melynek történetével összeforrott életed, biztos alapokon nyugszik, s mi, ez intézetnek tanárai, a te példádon lelkesülve fogunk fáradozni, hogy még jobban felvirágoztassuk ezt az intézetet. Növendékeink pedig, akiket annyira szerettél, s akikért munkás életednek minden percét feláldoztad, megőrzik ifjú szivökben a te emlékedet, s fogadást tesznek, hogy lelkes, munkás polgárai lesznek majdan e hazának. Pihenj békén, csendesen! A szív hálás érzésével üdvözölve a mélyen tisztelt közönséget, első sorban a tankerületi kir. főigazgató úr ő nagyságát, gyászünnepünket megnyitom". Bordeaux Géza Gi/ászdalát énekelte el azután az ifjúsági énekkar Nagy Vazul tanár vezetése alatt. Mikor az ének elhangzott, Donibi Márk dr. tanár lépett az emelvényre, hogy felolvassa emlékbeszédét, amelyben Fölkér Gusztáv életpályáját megrajzolva kiemelte életének vezető eszméjét. Az emlékbeszéd így hangzott : Mélyen Tisztelt Közönség! Főtisztelendő Tanári Kar! Kedves Tanuló Ifjak! Lelki világunk tartalmát jórészt emlékeink alkotják. Mindaz, ami a múltban öröm- vagy fájdalomként hatotta át lényünket s boldog vagy bánatos rezgésbe hozta szivünk húrjait, az idő távlatában nemes harmóniába olvad ös-^ze s ember voltunk tiszta átérzésére képesít. Ha elszakadnánk a múlttól s a múltnak emlékeitől, olyanok lennénk, mint a fa, melynek gyökereit elvágták s így lehetetlenné tették rá nézve, hogy életereje virágot fakasszon s a virág nyomában gyümölcsöt érleljen. De
