Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

XIII. romos módszer a legérzékenyebb. Ennek az érzékenysége a spektroszkópét is messze túlszárnyalja, mert vele az anyagnak legalább is több ezerszer kisebb tömegeit vehetjük észre, mint amekkorákat a spektroszkóp még elárul. A radioaktivitást először a már régen ismeretes urániumon és thoriumon vették észre. Az urán-zurokérc erős radioaktivitása aztán a legaktívabb elemnek, a rádiumnak, fölfödözé-ére vezetett. Ugyanebben az ásványban találták meg az igen aktiv poloniumot és aktiniumot is; amelyeket azonban még nem sikerült a kémiai elemek természetes rendjébe besorozni. Az emiitett erősen aktiv elemeken kívül csekélyebb radioaktivitást árulnak el más elemek is, főképen a fémek. Nem lehetetlen, hogy a rádioaktivitás az anyagnak általános tulajdonsága. A rádioaktiv sugárzás a vákuumcsövek sugárzásával azonos jelenségnek bizonyult be. Csakhogy a vákuumcsövekben a rádioaktiv sugárzást elektromos energiával indítjuk meg és tartjuk fönn, rádioaktv anyagokban pedig a sugárzás önként és szünet nélkül megy végbe. A vákuumcsövek és a rádioaktiv anyagok sugarait a kutatás elektromossággal töltött, igen gyorsan haladó anyagrészecskéknek mutatta ki. A legapróbb anyagrészecskék a katód vagy /^-sugarakban mozgó elektronok, amelyekről ez a nevezetes eredmény derült ki, hogy anyaguk minőségére nézve azonosak, bárminő uton-módon származtak legyen. És minthogy az elektron tömege a legkisebb tömegű hidrogénatomnál is sokszorta kisebb, az elektront a kémiai elemek közös alkotórészének kell tekintenünk. A rádioaktiv anyagrészecskék a fény sebességét megközelítő sebességgel, tehát olyan gyorsan mozognak, mint aminő gyorsaságot sem az égi, sem a földi tömegeken nem tapasztalunk. Ez az óriási sebességük és elenyésző csekély tömegük magyarázza meg rendkívüli áthatóságukat; a közegben elnyelődött részecskéknek energiája pedig a rádioaktiv sugarak fizikai, kémiai és élettani hatására vet világot. A rádioaktiv anyagokban nyilvánuló rádioaktivitás jelensége az ismeretes fizikai és kémiai erőktől teljesen független, azok által nem befolyásolható. E szempontból is egészen uj, a jelen világrendet szabályozó energianemektől (nehézség, kémiai rokonság, melegség stb.) teljesen különböző és ezektől független tünemény. Az e tüneményt okozó energia is egészen új; mert a rádioaktivitás fölfedezése előtt teljesen ismeretlen volt előttünk. A rádioaktivitásban nyilvánuló energia az azt hordozó tömeghez képest olyan óriási nagy, hogy minden energiaforrásainkat tetemesen túlszárnyalja. Ez az atomban fölhalmozódott energia a nagy kozmosz életének valamely rég elmúlt, korábbi korszakából való.