Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

XIII. A radioaktivitás csak másodrendű, az atomátalakulást esetleg kisérő jelenség. A rádioaktiv anyag atomja ugyanis önkéntes bomlást szenved. E bomlásnak következménye új anyagmódosulatok származása. A robbanásszerű atombomlásban kilökődött anyagrészecskék alkotják a rádioaktiv sugarakat. Minthogy az új anyagmódosulatok valamely kémiai elemből származnak, azért e módosulatok szintén kémiai elemek. Ezeknek némelyike igen rövid életű, átmeneti, vagy állhatatlan elem, szemben a régen ismeretes elemekkel, amelyek hosszú ideig tartó állandóságot mutatnak. E tények megismerésében Dalton atomelmélete kétségtelen igazolást nyert. A gáznemű rádioaktiv módosulatok diffúziója folytán lesz radioaktívvá a levegő, elnyelődése folytán a viz és a szilárd testek. Ez utóbbi jelenséget nevezték el indukált radioaktivitásnak. A radioaktivitás tanulmányozásának legnevezetesebb eredménye az, hogy általa megismertük a változatlannak gondolt anyagnak változandóságát. Az anyagvilágnak jelen állapota mérhetetlen hosszú idő óta tartó fejlődésnek, talán helyesebben, átalakulásnak az eredménye. Az átalakulás folyamata még nincs befejezve, hanem folyton tart. Az anyagvilág állandósága csak látszólagos; a jelen állapota átmeneti állapot, mint aminő az előző állapota volt és a jövendő lesz. — Az anyagvilágról alkotott nézetünk a radioaktivitás lényegének a fölismerésével ujabb stádiumába lépett. Ez értekezésemben használt források: Mme S. Curie. Untersuchungen über die radioaktívon Substanzen. (W. Kaufmann.) Braunschweig. 1904. — E. Rutherford. Radioactivity. Gambridge. 1904. — Fr. Soddy. l)io Entwickelung der Materié enthüllt durch die Radioaktivitát. (G. Siebert.) Leipzig. 1904. — Naturwissenschaftliche Rundschau. Jahrg. XIV—XIX. Braunschweig. 1896—1904.