Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

XIII. sűrűségét ismernők és a melegmennyiségeket egyenlő tömegekre vonatkoztatnék. — Amint látjuk, az atomátalakulásban nyilvánuló energia mellett a kémiai energia eltörpülő csekélység. A rádioaktivitás fölfödözéseig halvány sejtelmünk sem volt arról, hogy az atomban az energiának ilyen óriási mennyisége van fölhalmozva. Az atom részecskéiben akkumulált energia a nagy kozmosz életének valamely korábbi korszakából való. E szubatomos energiának fölszabadulása a kozmosz életének valamely új fázisát késziti elő. 18. A levegő, talaj és víz radioaktivitása. Elster J. és Geitel H. 1901-ben azt az érdekes fölfödözést tették, hogy a szabad levegőben elszigetelten függő fémdrót erősen rádioaktivvá lesz, ha elég magas negatív elektromos töltése van. Pozitív töltés a drótot nem teszi rádioaktivvá. Nem a drótot töltő negatív elektromosság teszi a drótot rádioaktivvá, hanem a levegőben lévő valamely rádioaktiv anyag. Mert ha a negatív töltésű drót valamely szűk fémcsőben, amely a drótot a külső levegőtől elzárja, van elhelyezve, akkor rádioaktívitást nem vesz föl. (Rutherford és Allén 1902.) A levegőn rádioaktivvá lett drót néhány óra alatt elveszti az aktivitását. A drótra lerakódott rádioaktiv anyagot dörzsöléssel és savakkal el lehet távolítani. Az elégetett dörzsölő test hamuja és a bepárologtatott savnak maradéka rádioaktivnek mutatkozik. Szóval a levegő rádioaktivitása az indukált rádioaktivitás tüneményével látszik azonosnak. (V. ö. 14. 9.) A levegő radioaktivitását a következőképen vizsgálják meg. Valamely 10—20 méter hosszú, bárminő anyagból való fémdrótot a két végén elszigetelve feszítenek ki a szabad levegőn, mondjuk valamely épületnek külső falán. A drótot aztán egy akkumulátortelep negatív sarkával kötik össze, ugyanannak a pozitív sarka a földdel közlekedik. Minél magasabb potenciálra emeljük a drótot, annál hamarább lesz az aktívvá. R-utherford és Allén 5000—100,000 volt magas potenciált használtak. Ezért akkumulátortelep helyett célszerű valamely sztatikai elektromos forrást használni. Miután a drót néhány óráig a szabad levegőn állt, leakasztják, lapos orsóra fölgombolyítják és a radioaktivitását megmérik. Ez vagy elektroszkóppal vagy elektrometerrel történik. E vizsgálati módszerrel eddigelé a következő tényeket állapították meg. A vizsgálatra használt drót fölvett rádioaktivitásának erőssége, egyenlő magas elektromos töltés mellett, a kitevés idejével növekszik, de csak bizonos határértékig, amely ugyanazon a helyen bizonyos meteorologiai viszonyoktól függ. A drótnak anyagi minősége és vastagsága a fölvett rádioaktivitására nincs befolyással.