Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

XIII. Amint látjuk, Rutherford és Soddy hipotézise a fokozatos fejlődés törvényét, amelylyel a természetb'en uton-utfélen találkozunk, az anyagra is kiterjeszti. Mint a szerves életnek a jelenben élő nemei és fajai, úgy a kémiai elemek is mérhetetlen idők óta tartó fejlődés eredményei. A világegyetem fejlődésének ama korszakában, amelyben a föltevéses ősanyagból a kémiai elemek képződtek, ugyanezeknek számtalan fajtája keletkezhetett. Ezekből azonban mindössze a napjainkig fönnmaradt kevés elemeknek volt hosszabb ideig tartó állandósága, a többi állhatatlan elem átalakult. De még az állhatatlan elemekből is maradt a jelen időig kettő, az uránium és thorium, amelyeknek átalakulása még nincs befejezve. Bizonyára nem a véletlennek kell betudnunk, hogy a rádioaktivitás jelenségét a legnagyobb atomsulyu elemek mutatják. Minél összetettebb valamely gépezet, annál romlékonyabb az. A kémiai vegyületek között is az összetettebbek a bomlékonyabbak. Vannak vegyületek, amelyek önmaguktól, minden külső befolyástól menten bomlanak. Ami a nagyon összetett molekulákról áll, ugy látszik, az áll a nagy tömegű atomokról is; minél összetettebbek, annál bomlékonyabbak. Az uránium atomsúlya 240, a thoriumé 232, a rádiumé 225; ezek az eddig ismeretes elemek közt a legnagyobb atomsulyuak és — mint tudjuk — radioaktívak, tehát átalakuló elemek. Vannak kutatók, akik a rádioaktivitás jelenségének indító okát a rádioaktiv anyagon kívül keresik. Ezek abban a véleményben vannak, hogy a rádioaktiv anyagok valamely ismeretlen külső energiát alakítanak át rádioaktiv sugarakká. Talán a Nap sugároz ki olyan energiát, amelyet kivételesen csak a rádioaktiv anyagok nyelhetnek el és alakíthatnak át. E véleménj'ben kevés valószínűség van; mert Curieék ugyanazoknak a rádioaktiv anyagoknak éjjel és nappal megmért intenzitásában semmi különbséget nem találtak. Továbbá Elstar és Geitel a fémurániumnak radioaktivitását valamely 850 m. mély bányában ugyanakkorának találták, mint a föld szinén. Még valószínűtlenebb, hogy az a keresett külső energia a környezetünkben van fölhalmozva. •— Ha az imént ismertetett hipotézist elfogadjuk, akkor szükségtelen a rádioaktivitás indító okát kívül keresni Ha ugyanis az atomnak tulajdonságait az atomot alkotó anyagrészecskéknek mozgásállapota határozza meg — ami nagyon elfogadható, mert hiszen a természet összes tüneményei mozgástünemények — akkor a tulajdonságaiban észlelhető bárminő változást az atomrészecskék mozgásállapotának megvájtozásában kell keresnünk. Már pedig a természetben minden mozgás egyenlőtlenül változó. Egyenletes mozgás, állandó sebesség, állandó gj^orsulás, álkmdó erő a természetben nincs. Minden állandónak tartott jelenség csakis hosszabb-